Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-07-01 / 7. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORHED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Megjelenik havonta Társszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY Felelős szerkesztő—Managing Editor: Subscription $2.00 a year and GEORGE KEREKES BORSHY Előfizetés $2.00 évente EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage. Act of February 28,1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XXI. YEAR OF HOPES JULY, 1943 Természetes, hogy egy életrevaló szervezet mindent igyekszik kihasználni a maga előnyére; azt is, amit nem csinálhat, meg azt is, amit csinál vagy csinálni kényszerül. így van ez a konvenciók tartásának a kérdésében is. A konvenciók kérdésében kényes helyzetbe került minden testvériességi biztosítási szervezet vezetősége. Egyrészről kézbe kapták a kormánynak abbéli óhaját kifejező leiratát, hogy a háborús körülményekre tekintettel a konvenciók összehívásától lehetőleg tartózkodjanak. Másrészről ott voltak a tételes alapszabályaik, amelyeknek nemcsak betartása, de betartása is felelősséggel járó hivatalos kötelességük. E két malomkő között egyik énekversünk jut eszünkbe: “E kettő közt Olyan eszközt Találnám lehetetlen, Hogy jó maradj, És még se hagyj “Egy bűnt is büntetetlen.” A kérdés nagyon egyszerű és summásan elintézett lett volna, ha kormányunk egyszerűen letiltott volna minden konvenciót. Ezt azonban a közelgő elnökjelölö konvenciók miatt esetleg félremagyarázták volna, amiből csak országos kár születhetett volna. Másrészről pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy mi még mindig demokráciában élünk. Önkormányzatú közületik elhatározási jogát még mindig respektálja kormányunk. így á háborús szükségben sem parancsolt, hanem szinte sejtető, de annál megszívlelendőbb szerénységgel kért. A döntés súlya pont államunk demokratikus alapelvei következtében az egyes vezetőségekre esett. Mindenük vezetőség a szervezete anya-államának a biztosítási felügyelőjéhez fordult valamelyes támaszért és tanácsért. A mi “anya- államunk” a District of Columbia. Ennek a biztosítási felügyelője határozottan azt az impresz- sziót hagyta a hozzá küldött bizottság tagjaiban és fejezte ki a vezértestülethez intézett levelében, hogy ilyen időkben, mint a mostani, a követendő elv ez: az állam kívánsága parancs. A kapitólium árnyékában ezt valóban nehéz nem így érezni. A kapott információ egyetlen logikus következménye az az egyhangú határozat volt, amellyel a vezértestület a konvenciót elhalasztotta. Szó volt ott Washingtonban, amig a vezértestület a nyakát tekergette ebben a kérdésben, egy osztály-referendumról is. Annak az okait, hogy egy ilyen referendum miért nem volna a tagság véleményének maradéktalan hü tükre, felesleges magyarázni. Másrészről a beszerzett hivatalos felfogás birtokában a vezértestületet még egy referendum sem mentette volna fel az Egyesület javáért hordozandó felelősség súlya alól. Végül, egy igazi komoly konvenciót időbe kerül előkészíteni, azt kár nélkül nem lehet sokáig függő kérdésnek hagyni. A vezértestület tehát döntött és döntéséért Isten, kormány és tagság előtt vállalta a felelősséget. Ezt a döntést aztán különbözöképen lehet megítélni. Lehetnek, akiket tökéletesen kielégíthet az a feltevés, hogy a vezetők kihasználták az alkalmat a maguk hivatali terminusának a meghosszabbítására. Erre csak ennyit mondunk: Végzett munkája alapján ez a vezetőség egy jottányival nem kevesebb reménységgel mehetett volna a konvenció elé, mint Egyesületünk bármely előző vezetősége. Félnivalója nem volt, sőt egyenesen örömmel mutatta volna be sáfárkodásának eredményeit. Lehetnek aztán, akik férfiasságot, határozott felelősségtudatot láthatnak a vezértestület eljárásában. Megköszönjük, ha vannak ilyenek. Ámbár biztosítjuk őket, hogy férfiasságunknak és felelősséget hordozó merő bátorságunknak KIS DEMOKRÁCIA - NAGY DEMOKRÁCIA
