Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 7 EGY ÚJABB MENTÖKOCSIT ADTUNK A HADSEREGNEK New Yorki osztályaink képviselete az Army Ambulance átadásakor Dr. Vincze Károly vt. tag és Szentmiklóssy Pál kerületi szervezővel, 1943 május 16. Még egy éve sincs, hogy az Amerikai Magyar Szövetség mozgalma megindulásakor Egyesületünk egy teljesen felszerelt mentőkocsit ajándékozott a Vörös Keresztnek. Az ünnepélyes átadás 1942 julius 4-én történt Clevelandban s annak emlékeként ma egy szép diszz ászlót őrzünk washingtoni Kossuth Házunkban, mint a Vörös Kereszt elismerését. Pár hónappal ezelőtt New York magyarsága mozdult meg s akciója kapcsán 10 mentőkocsit kapott hadseregünk a magyarság ajándékaként. Egy ezek között volt az a “Kossuth Ambulance,” amit new yorki tagjaink gyűjtését kiegészitve Egyesületünk adott. Az ünnepélyes átadás május 16-án, az “I am American” napon történt meg a new yorki City Hall előtt Fiorello La Guardia polgármester, a hadsereg képviselői s több ezer főnyi közönség jelenlétében. Vezértestületünket az ünnepélyen Dr. Vincze Károly, vt. tag, képviselte, aki az átadási ceremónia alkalmával az ajándékot a következő szavakkal adta át: “Mr. Mayor: In the spirit of Louis Kossuth, the great liberator, it is my high privilege, in behalf of the New York branches of the Hungarian Reformed Federation of America, to present — through your Honor — this messenger of mercy to the United States Army.” A kocsikat a különböző felekezetű lelkészek megáldották. Dr. Vincze áldása a következőképen hangzott: “Go, ye vehicles of charity, the greatest thing that abideth even after all other things fade away, — go, fulfill your mission under the blessing of God, the Father, Son and Holy Ghost. Amen.” * Képünk az átadáson résztvett egyesületi küldöttséget tünteti fel az ambulance mellett. CXXVI. ZSOLTÁR Mikor haza jött siratott foglyunk Mint álmodozók, olyanok voltunk, Megtelt a szánk is nevető vággyal, Nyelvünk emelő vígadozással. Pogányáink is elibénk jöttek, Visszhangot vertek hegyek és völgyek, Derűit mosolyban fürdött az azúr: Hatalmasan bánt ezekkel az Ur! Hozd vissza, Uram, mindet, ki rokon, Mint a patakot sívó homokon, Mint harmat esőzzön a kegyelem, Áldásod gyöngye hősre peregjen. Olyanok vagyunk, mint víg aratók, Panaszainktól messze robogók; A vető-magját sírván emelő Kévét emelve vígan jön elő. Szabó László
