Fraternity-Testvériség, 1943 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1943-05-01 / 5. szám
8 TESTVÉRISÉG gáló és ellenőre volt. Ha Pál apostol elmondhatta, hogy egymaga többet tett, mint az apostolok közül bárki, ezt mondhatjuk Borsos Istvánról is. Bátor harcos volt. Abban az időben újságokban való kipellengérezés, kövekkel megdobálás, mosogatóvizzel leöntés, megkorbácsolás és más hasonlók voltak a harci eszközök. Maga mondotta, hogy New Brunswickon lakásán felöltözött. Felhúzta csizmáját, felvette Ferenc Jóska kabátját, rá a palástot, fejére a papi süveget és úgy ment az utcán a templomba. A gyermekek utána szaladva kérdezték: “Bácsi! hol van a cirkusz?” De ő semmivel sem törődött, sem gúnnyal, sem bántalommal, még élete sem volt drága, csak betöltse az amerikai magyar református lelkészi szolgálatot. Oly erős volt benne adott szava, esküje iránti hűsége, hogy amikor az első világháború után az óhazai egyház a gyülekezeteket elbocsátotta, ő csak akkor ment, mikor a hazai egyház küldöttei a detroiti templomban a hazai egyháznak tett hüségesküje alól feloldották. Ekkor állásáról is lemondott. Ettől kezdve mintha elveszített volna valamit. Életének mozgató ereje meggyengült. A magyar református látomást eltávolódónak, elmosódónak érezte. Meghalt benne valami. Azt a fájdalmat érezte, amit sokan érzünk az amerikai magyar református sziget mindig kisebbé és kisebbé léteién. Próbált beilleszkedni az amerikai egyházi szellembe. A lancasteri iskolába ment öreg fejjel, de nemsokára ott hagyta. Tréfásan mondotta: “Tudod Feri, azt mondták nekem “Brother, eredj haza, mert te többet tudsz, mint mi, tanáraid.” De azért meg megújuló erővel dolgozott tovább. Járta a bányavidékeket, pásztorolta a szétszórtan élő magyarokat. Vidám, tréfás, bizakodó lélekkel áldotta meg Isten. Rajta is beigazolódott a bibliai mondás: “A vidám elme orvosságul szolgál.” Élete sok harcában, csalódásában, küzdelmeiben vidám lelke adott orvosságot, tűrő, bizó lelket. Jó, érző, szerető szívvel élt. Féltő szeretettel hordozta a ligonieri árvák ügyét. Csekély jövedelméből bőven adakozott. Mikor Detroitba érkeztem, a következő vasárnap vacsorát rendeztetek tiszteletemre. Mondottam neki, hogy milyen nemes szívre való cselekedet ez, hogy egye- dülvalóságomat szeretettel próbálják feledtetni. Ő azt felelte: “Nem értesz te ehez, öcsém. Nem érted van az, hanem pénzt kell csinálni az egyháznak és ezért van a vacsora.” De szemében könny csillant meg. És a könny elárulta szive rejtett érzését, azt, hogy érző szívvel ölelte magához azt, aki otthagyott, mint ő is, édes szülőket, hazát, hogy idegenben szolgáljon. Szerette Egyházát, Istenét és nagy családját. Gyümölcseikről ismeritek meg őket, mondotta a Mester. Borsos Istvánnak mint édes apának családja iránti szeretetéről beszél az, hogy mikor nehéz helyzetben voltak, Detroitban dolgozó Pista fia, eladta autóját 300 dollárért, hozzátette 200 dollár megspórolt pénzét és ötszáz dollár ajándékkal ment haza szülei segítségére. Aki ilyen együttérző szivü gyermeket nevelt, annak szerető szivü apának kellett lennie. Ilyennek láttam, ismertem meg Borsos Istvánt: a református hitért, a magyarságért élő, fáradhatatlanul dolgozó, szerető szivü, Istennek, Hazának, Családjának élő pásztor. A windberi jubileumon igy imádkozott: “Uram! Te láttad, hogy ennek az egyháznak szervezésekor hogy jártam csizmában, térdig érő sárban gyermekeid összeszedésére ...” Most már szemtől szembe áll a Főpásztorral, színről színre számol be munkájáról. Hiszem, hogy a magyar- országi Konvent által, Isten akaratából, Amerikába küldött legelső pásztor végezetre megnyerte az örök élet koronáját. Dr. Újlaki Ferenc. OLVASTUK (KÖNYVISMERTETÉS) AZ EZÜST KERESZT, VAGY A NÁZÁRETI ÁCS. Irta Eugene Sue. Magyarra fordította Basky Lajos. Kiadja “A Munkás” könyvkereskedése, New Yorkban. Eugene Sue (1804—1857), “A Bolygó Zsidó” szerzője termékeny regényíró volt. Orvosi pályára készült, nagyobb tengeri utakat tett, majd Párisban a képviselőháznak balszárnyi tagja lett. Regényeiben a miszticizmus erős szociálizmussal párosul. “AZ EZÜST KERESZT” regényében Jézussal és korával foglalkozik. Az újszövetségi anyagon kivül egy Ferga nevű gall feljegyzéseire utal, akinek felesége a Poncius Pilátus római barátjának, Gremionnak rabszolganője volt. Lapokon át idézi a Jézus életét és tanítását és rokonszenvesen mutatja be, mint a Zsidóországban uralkodó romlott társadalmi rendszer reformátorát. A könyv természetesen a történelmi materiálizmus néző szögéből készült és nagypéntekkel befejeződik a Jézus élete. Mi többet hiszünk Jézusról, mint a szerző, de vele együtt valljuk, hogy a Jézus által hirdetett Isten országa, amelyet Sue is gyakran hangoztat, a lelkeken keresztül elhozza a társadalmi megújulást is. Abban is egyet ért velünk a szerző, hogy Jézus enyhületet, bátorságot és erőt nyújt a szenvedőknek. N. L.