Fraternity-Testvériség, 1942 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1942-05-01 / 5. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORNED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly [=! Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Megjelenik havonta 1=1 Társszerkesztők—Associate Editora: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XX. FLAG YEAR MAY, 1942 ANYÁKRÓL AZ ANYÁKNAK A napokban bejártuk Logan völgyét az árvaatyával, hogy a Bethlen Otthon lakóinak támogatására adományokat gyüjtsünk. A legtöbb helyen az anyákat találtuk otthon, mert az apák távol voltak, mindennapi munkájukat végezték a félelmetes és sötét bányák mélyén. Elmondtuk jövetelünk célját és csendes szívvel vártuk az eredményt. Az anyák — akikhez a kérő szót intéztük — határozott lépéssel indultak a családi értékek rejtekhelyéhez és jó szívvel nyújtott adományaikkal tértek vissza és csodálatos, a legtöbbnek szemében könny csillogott. Az édes anyák szerető szivének könnyekbe oldódott gyémántjaival szentelték meg azt, amit árváinknak adtak, mert az anyai szív érzékenyen és meghatva fordul azok felé, akiket az élet megfosztott a legdrágább földi kincstől: az édes anyától. A gyermek érzi, mit veszthet el édes anyjában, de az anya tudatában van a veszteségmérhetetlenségének s ezért fordul részvéttel, meleg szívvel azok felé, akik árvaságra jutottak. Ez a részvét nem mindig mutatkozik meg könnyek kíséretében, de most feltűnő módon mutatkozott itt is, ott is. Hamar rájöttünk az okára. Gyermekéért remegő édes anya szivéből, mint nyitott könyvből olvastuk ki, hogy katona fia van, akiről bus szavak kíséretében emlékeztek meg. Fájdalmas szivíi édes anyák, akik szivük kincseit nem pazarolhatják közvetlenül gyermekeikre s ezért fordulnak igaz szeretettel, megértéssel azok felé, akiket az élet korán megfosztott ettől a drága kincstől. Ilyen az anyai szív, amely mindig csak adni akar, ha nem véréből való vérének, akkor annak, akinek csak szüksége van reá. Ezért mondjuk, hogj a legáldottabb és legönzetlenebb szeretet ezen a földön, az édes anya szeretete. Mit mondjunk nektek katona fiaikat sirató édes anyák? Vájjon mivel vigasztalhatnánk meg titeket? Erezzünk erőtlenségünket. Teljesen megnyugtatni nem tudunk, de egyet tudunk, azt, hogy Isten veletek marad. Csak bízzatok benne és maradjatok még a legnagyobb fájdalmaitokban is az Ő közelségében. Neki csodálatos eszközök állanak rendelkezésére, melyekkel meg tudja őrizni szivetek békességét, még akkor is, ha tudjátok, hogy fiaitok valóban a halál völgyének árnyékában járnak. Sóhajtsatok igy fel: “Nem félek, mert Te velem vagy; a Te vessződ és botod vigasztalnak engem. Te vagy az őriző pásztorom, jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján.” Őrizd és tartsd meg az én fiamat is, hogy visszatérésekor boldogan áldjuk és magasztaljuk együtt a te szent nevedet. Áldott légy én Uram és én édes Istenem! Bállá Zsigmondi.
