Fraternity-Testvériség, 1942 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1942-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 7 I am sure that the principles for which he so long fought with courage, vision and devotion, still lie deep in the hearts of liberty-loving sons and daughters of Hungary, both here and their native land. I am very happy too, that the anniversary honoring Louis Kossuth is linked wit the Sesqui-Centenndal celebration of the American Bill of Rights. These great amendments have guaranteed to the American people for all time God-given freedoms which no man or group of men dare destroy or abridge. May I ask you to convey my hearty greetings and good wishes to 'the officers and members of the Hungarian Reformed Federation of America and their guests. Very sincerely yours, Herbert H. Lehman City of New York Office of the Mayor December 4, 1941 FROM MAYOR LA GUARDIA Dear Friends: I regret that I will be unable to attend the Banquet commemorating the Ninetieth Anniversary of the arrival in the United States of Louis Kossuth, the great liberator, and the Sesquii-Centennial Celebration of the American Bill of Rights, on Sunday evening, December 7th. However, it gives me great pleasure to take this opportumiy to tell you how much I am in sympathy with you in the purpose of your meeting at this time. I believe that the Bill of Rights should be particularly sacred to us now when we are engaged in an all-out effort for national defense, for the Bill of Rights defines the things for which we are making this effort. The Bill of Rights which, in addition to the four fundamental freedoms of religion, speech, the press and of assembly, defines the status of the individual in relation to the government, is in absolute opposition to everything that the totalitarian state stands for. I mean everything that Hitler and his gang of thugs want to force down the throat of the human race. In closing, may I wish you a successful and interesting evening’s program. Éljen Kossuth! F. La Guardia Sincerely yours, Mayor ★ A beszédek sorát énekszámok szakították meg. Dortsák László énekművész Kossuth nótákat és kuruc dalokat, Ormos Margit könnyed dalokat és igazi rutint megkövetelő opera áriákat énekelt. Sándor György zongoraművész Liszt, Brahms és Chopin kompozíciókat játszott virtuozitással. A közönség hosszantartó tapssal köszönte meg nekik közreműködésüket. Az énekművészeket Bibor Olga zongoraművésznő kisérte. Az angolnyelvü beszédek angolnyelvü áldomásmesterét felváltotta Dr. Vincze Károly, a ref. egyesület vezértestületének tagja, a perth amboyi Független Ref. Egyház lelkipásztora. A tőle megszokott szellemességgel hívta fel szólásra az est magyar szónokait, elsőnek Eckhardt Tibort, a “Független Magyarországért” mozgalom apostolát, a magyar sors zászlóhordozóját. A TBAGÉDIÁK NEMZETE Eckhardt Tibor drámai hangon adott választ arra a kérdésre, amely mindannyiunk nyugalmát gyakran megzavarja; miért ül a magyar mindig gyászünnepet? Miért zokog a “Majthényi síkon letört zászló” hallatára; miért gyászol október 6-án, amikor az amerikai nép csak örömünnepeket, Függetlenség Napját, Bill of Rights ünnepét ismeri? Azért, mondta Eckhardt, mert a magyar a tragédiák nemzete. Nem a trgédiákat ünnepli, hanem azt, hogy TÚLÉLTE azokat. Nem véletlen, hanem az Isten rendelése, hogy a magyar a Duna medencében a népek országutjára került, ahol évszázadok óta minden hóditó nép háborújába akarva-nem akarva belesodródik. A magyar eszmények, egyben emberi, demokrata és amerikai eszmények szolgálatában vérzett a magyar és már az is dicsőség, ha ezek szolgálatában bukik el. Mert győzni ilyen eszmék elleni háborúban nem dicsőség, hanem gyalázat. Reméli, mondta, hogy a dunamenti szomszédos népek is tisztában vannak már azzal, hogy a nemzetek közötti testvéri együttműködés az egyedüli kivezető ut. Szavait — Kossuth hitvallásának ismétlését — áhitatos csendben hallgatták és dörgő tapssal honorálták. Az est egyik igen jelentős beszédét Dr. Szabó István, a magyarországi Református Egyház konventi küldöttje tartotta. Neveket sorolt fel, a magyar történelem lapjain aranybetükkel megörökitett neveket, Bocskayt, Bethlent, Rákóczit, Kossuthot, akik az emberi szabadságért, a vallásszabadságért bontották ki zászlóikat és akik fegyverrel védték a nemzetet és annak szabadságjogait az akkori zsarnokok ellen. Dr. Szabó István hatásos szavai után az áldomásmester kérésére Borshy-Iverekes György záróbeszédé következett. Köszönetét mondott a vezértestületnek a megjelenéséért, a rendezőség tagjainak áldozatos munkájáért és bejelentette, hogy a magasztos ünnepély emlékére minden vendéget megajándékozzák a Kossuth portré kicsinyített szines másával abban a reményben, hogy annak ellenértékéül a megajándékozottak meg fognak emlékezni a Ligonier, Pa.-i Bethlen Otthonról a magyar árva és aggni enházrél. Kijelentette, hogy hasonló Kossuth ünnepélyeket fognak rendezni szerte Amerikában mindenütt, ahol Kossuth járt és ahol ma magyarok élnek. God Bless America himnusszal, amit Ormos Margit énekelt, az ünnepély éjfél után néhány perccel befejeződött. ★ A tudósítás leközlése után nem mulaszthatjuk el, hogy a leghálásabb köszönetünket nyilvánítsuk mindazokkal szemben, akik vezértestületünk kinevezett bizottsága mellett, mint new yorki rendezők sok áldozattal és teljes önzetlenséggel fáradoztak a siker érdekében. Legyen jutalmuk az a tudat, hogy nemes ügyet segítettek.
