Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG

21

azért írnak, mivel más nyelven legfeljebb csak sóhajtozni tudnának. Az ilyeneknek egyetlen Tiz Parancsolata a gyűlölködés, a széthúzás szellemének szitása, a zavarosban való halászás.

Negyedfél évtizedes próbálkozás után a mostani Amerikai Magyar Szövetség a legkomolyabb megmozdulása az amerikai magyarságnak. Ez legyen tán az utolsó? Ez legyen tán a halálhörgés? Ha pedig akadnak köztünk olyan fiókmessiások, akik jobb tervet tudnak kieszelni, miért nem állanak elő? Jobb tervnek egy jószándéku magyar sem kíván megrontója lenni.

Három-négy évtizeddel ezelőtt volt annyi-a-mennyi értelme annak, hogy a becsületesen dolgozó magyar kerülte a “vasalt galléros” úrhatnám alakokat, akik csak szipo- lyozni tudtak. Ma már, Istennek hála, nincs ilyen fekély a testünkön. Ma már, kevés kivétellel, mindenki becsületes munkával keresi kenyerét. Ma már nem lehet minket “becsapni.”

Ha tehát akarunk összetartást, és ha az ifjúkorát élő Szövetség helyett jobbat nem tudunk elöálitani, miért ne vihetnök keresztül a következő tervet:

1) OLYAN EGYLETEKET NE PÁRTOLJUNK, AMELYEK KIMONDOTTAN ELLENSÉGEI A SZÖVETSÉGNEK.

2) OLYAN ÚJSÁGOT NE TÁMOGASSUNK, AMELY ELLENE VAN AZ ÖSSZETARTÁSNAK.

3) KERÜLJÜK AZ OLYAN MAGYAR ÜGYVÉDEKET, ORVOSOKAT, KERESKEDŐKET, AKIK MAGYAROK KOSZTJÁN ÉLNEK, DE AZ AMERIKAI MAGYARSÁG IGAZ ÜGYÉTŐL ÉVENKINT MÉG EGY DOLLÁRKÁT IS SAJNÁLNAK.

4) KÉRJÜK LELKIPÁSZTORAINKAT, CSATOLJÁK EGYHÁZI TESTÜLETÜKET IS A SZÖVETSÉG ZÁSZLAJA ALÁ.

*

LEVÉL EGY Ó-HAZAI BARÁTOMHOZ

Irta és elküldötte: Borshy Kerekes György, a Függetlenségi Mozgalom központi szervezője

Kedves Barátom!

Hosszú, hosszú várakozás után, február végén érkezett meg az a leveled, amit január közepén írtál s a repülőjáratra bíztál, hogy gyorsan megtegye a tengeri utat. A máskor négy nap időtartam helyett tehát, egy teljes hónapra volt szükség ahoz, hogy "a legfrissebb” megbízható óhazai híreket vegyem.

Az idők nem alkalmasak arra, hogy apró-cseprő magánügyeinkkel töltsük az időt papíron is. Rátérek tehát mindjárt az elején arra, ami mindkettőnket legégetőbben érdekel s ez a magyarság sorsa és útja ebben a kavarodásban.

1939 szeptember óta mi itt szörnyű aggodalomban éltünk óhazánk sorsa miatt, de tétlenül vártunk (legalább is külső megnyilvánulásaink tekintetében!), mert valami szerencsétlen kezdeményezéssel nem akartunk elébevágni a dolgoknak. Sem itteni, sem odaát! magyarságunknak nem lett volna érdeke az akciózás akkor, mikor még sem a háborús célok, sem óhazánk elhelyezkedése nem volt világosságban. Ez a helyzet a múlt év november végén, a tengely szereződés aláírásakor nagyot változott. Azonnal mozgolódni kezdettünk tehát. A kiindulási pont kettős: 1., az amerikai magyarság megszokta és megszerette az itteni életformát, óriási nagy többségében kos- suthi hagyományokon él és gondolkodik s mint ilyen abszolút hűséggel van az Egyesült Államokkal szemben: 2., Nem tételezzük fel s ha mondják sem hisszük el, hogy a Teleki-féle magyar kormány erőszakos befolyásolás nélkül kötötte volna az ország sorsát Hitlerékhez. Az első pontból most már önként következett, hogy amikor annak meghatározott ideje eljött, biztosítottuk az itteni kormányzatot a magyarság megbízhatóságáról, a másodikból pedig az, hogy hangot adtunk a szabad magyar lelkiismeretnek, bejelentvén, hogy úgy a magyar kormány, mint a magyar nemzet szabad cselekvési lehetőségét korlátozva látjuk, ennélfogva kötelességünknek érezzük, az amerikai alkotmány és törvények keretein belül, minden lehetőt elkövetni Magyarország függetlenségének megtartása, illetve visszaszerzése érdekében.

Az Amerikai Magyar Szövetség (melynek keretébe tartoznak legnagyobb egyházi közösségeink, társadalmi intézményeink, egyleteink, köreink, lapjaink etc.) vállalta a felelősséget lefelé és felfelé egy deklarációnak Roosevelt elnökhöz való benyújtásáért s a függetlenségi mozgalom megindításáért (Movement for Independent Hungary.) A deklaráció illetékes helyen is kedvező fogadtatásra talált s annak kapcsán megmozdult a magyar berek. Ügyvezető titkárunk, Dr. Kerekes Tibor washingtoni egyetemi tanárral a legtökéletesebb megértésben nekiláttunk a munkának. Hat hónapi időtartamra a mozgalom országos beszervezésére átkértek a Református Egyesülettől, s jelenleg mint

a mozgalom központi szervezője (organizing director) dolgozom éjjel és nappal, szárazon, vizen és levegőben, szóban és Írásban, idáig szép sikerrel. Ötven lapunk közül, mindössze öt olyan van, amelyik baloldali (4) vagy jobboldali (1) vagy személyi okokból támadja a mozgalmat. Ez érthető, s velük úgy sem vállalnánk közösséget, — a többi, lelkesen és önzetlenül velünk dolgozik.

A programmunk roppant egyszerű. Tökéletes hűség Amerika felé s mint egy szabad ország szabad polgárainak: tökéletes szeretet és segitenikészség a szülőhaza felé A mozgalom jelmondata: “Free Americans for Free Hungary.” (Szabad Amerikaiak Szabad Magyarországért.)

Mi tudjuk azt, hogy otthoni becsületes államférfiaink, politikusaink, közéleti embereink és neves íróink épugy, mint fajtánk zöme, egy szabad és független országot akar átadni a jövendőnek. És mert tudjuk azt is, hogy szabadon nem beszélhetnek, jogunknak és amerikai polgárságunkból folyólag egyenesen kötelességünknek érezzük beszélni helyettük ott, ahol ők ma nem beszélhetnek. A mozgalom nem kötötte és nem köti le magát belpolitikai irányzatok mellett és nincs szándékában ideológiát vagy kormányformát prófétáim a túloldalra. Mi csak nem akarunk második Trianont, helyet akarunk nem csak a nap alatt, mint Rothermere irta, de az asztal mellett a magyar képviseletnek, amikor majd a térképeket és sorsokat kiszabják. Idegen és pogány megoldás helyett magyar és tiszta keresztyén rendezést a Duna mellett. Magyart kos- suthi értelemben, keresztyént krisztusiban, emberit amerikaiban. Egy lehetőség biztosítása (fair chance!) tehát a cél. Nem a mi számunkra, hanem Magyarország számára. Nem játszunk király ósdit vagy ellenkormányosdit és nem akarunk forradalmat, sem itt, sem otthon, mert forradalom nélkül tartjuk megoldhatónak az uj rendezést, ha egyszer igazában lehetőség lesz arra, hogy egy szabad magyar nemzet nyilváníthassa a maga akaratát.

Nem mentünk tovább a jelenlegi magyar kormány megítélésben annál, ahogyan azt a józan amerikai külpolitikai közvélemény látja: kényszer alatt cselekedtek. És bármelyik oldalra dőljön is a háború, ml úgy érezzük, szükség van olyan mozgalomra, mely a magyar nemzet számára a függetlenséghez való jogot kívánja biztosítani. A mozgalom tehát, “pro America et pro Hungária.” Idemellékelek különben nehány közleményt. ítélj magad.

Sajnos, nem tudunk bízni abban, hogy Magyarország a háborút elkerülhetné. Tudjuk, hogy minden áron semleges akar maradni s épen azért tragikus a helyzete megint, mert nem tudhat érvényt szerezni akaratának. És csak sajnálni tudjuk azokat, akiket vakságra kárhoztatott ebből a szempontból Isten, óhazánknak nagy belső szociális átalakulásra szüksége van ugyan, de ez az átalakulás a magyar gyökérből eredeti kell legyen s minél