Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 19 (d.) A 18.-ik pontra vonatkozó határozatot lásd fönnebb, a Jegyzőkönyv 28.-ik pontjának (c.) alpontja alatt. (5.-ik oldal.) (e.) A 19.-ik ponttal kapcsolatban Vt. kimondja, hogy a pénzügyi bizottság két nappal előbb való behívására vonatkozó javaslatot nem fogadja el, hanem az évi Vt. gyűlésekkel kapcsolatban az eddigi gyakorlatot tartja fönn. 34. Vt. elrendeli, hogy a pénztárnoki jelentésnek csak végösszegei közöltessenek a hivatalos lapban. 35. A hivatalos lapban megjelenő számadásokra vonatkozólag Vt. elrendelt, hogy a rovat tételek neve angolul is közöltessék. 36. Titkár jelentésével kapcsolatban Vt. a következő határozatokat hozza: Kedvezmény (a.) A Gyermek-Ifjúsági Osztályból a Felnőtt Biztositó Ostzályba való átlépés esetén 1941.-ben is megadandó a 20 és 25 centes biztosításnál a minden tagsági év utáni 75 cent kedvezmény. Osztalék (b.) A Gyermek-Biztosító Osztály 20 és 25 centes tagjainak az 1941. évre is megadja a két havi befizetés elengedésének dividendjét. (c.) Vt. elrendeli, hogy az 1941.-ik évben két havi mortuary befizetés áttétessék az Általános Alaphoz. (d.) Az akroni, O. első egyház 1,200 dolláros kölcsöne ügyében Vt. felhatalmazza a pénzbefektetési bizottságot, hogy az összes iratok beérkezése és rendeben találása után külön Vt. körözés nélkül kiutalhassa az összeget. (e.) Az akroni, O. független egyház 3,200 dolláros kölcsönkérelme ügyében Vt. ugyanúgy határoz, mint a (d.) alpont alatt. Pénztárnokot megbízza, hogy legközelebbi útja alkalmával helyszíni szemlét tartson az egyház birtokai fölött. 37. Vt. kimondja, hogy azoknak a bezárt bankoknak tételei, amelyektől több vámdvalója nincsen az Egyesületnek, valamint a teljesen értéktelennek megállapított bond- betétek a könyvekből töröltessenek. 38. Téglássy Pál Vt. tag bemutat egy búcsúztató formát, amelyet egyesületi tagok temetésénél lehetne alkalmazni. Vt. a formát elfogadja. 39. Vt. elrendeli, hogy a gyűlés utolsó napjának jegyzőkönyve az elnökhöz küldessék, aki azt egy általa kijelölendő másik Vt. taggal hitelesíteni fogja. 40. Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlést délután 4 órakor bezárja. Kelt, mint fent. Jegyezte: Hitlesitjük: VASVÁRY ÖDÖN DR. ÚJLAKI FERENC, s. k. számvevő KOVÁCHY M. GYÖRGY, s. k. VISSZA VÁNDORLÁS? Az amerikai magyarok visszavándorlását az utóbbi időben politikai oldalról ismételten fölvetették Magyar- országon. Most a református férfitársaság foglalkozott ezzel a kérdéssel. Előbb Máthé Elek kiskunhalasi református lelkész, aki az Egyesült Államokban tett legutóbb tanulmányutat, ismertette az ottani észrevételeit. Hangsúlyozta, hogy Amerika nagyrabecsüli a magyarokat, akik a nemzetek sorrendjében előkelő helyet foglalnak el. Boér Elek, a közigazgatási bíróság tanácselnöke azt a nézetét fejtette ki előadásában, hogy az amerikai magyarság tömegeinek Amerikában azt a hivatását kell betöltenie, hogy ott a világpolitika mai bizonytalanságában a magyarság számára “hidfő-állást” biztosítanak, és befolyásukat az óhaza javára igy érvényesítsék. Ami a visszatelepülés kérdését illeti, szerinte elsősorban az óromániai mintegy 100,000 nagyobbrészt székely, továbbá a moldvai és bukovinai 80- 90,000 csángót kellene Magyarországba visszatelepiteni. mr ÍGY ÉLTÜNK MI Anyánk sokáig ébresztgetett, Hisz úgy aludtunk, mint a holtak. Apámat és a bátyámékal Ritkán láttuk; már mezőn voltak. Anyánk is elment fejes után, Csak parancsát fülünkbe sírta, Hogy jók legyünk, otthon maradjunk. (A kapát még karunk nem bírta.) Néném az ágyat bevetette, Nekem sepr eget és jutott; Akáclombbal és lepedővel Árnyékoltuk az ablakot. A fény mégis bepajkoskodott, De odabenn halottra sápadt. Munkánk nem volt, csak enni löktünk Borjúnak és apró jószágnak. Néha ettünk, és hogy fogunk a Száraz ételtől el ne vásson, Etelka néném főzögetett Rendszerint krumplit paprikáson. És naphosszat a tornác alatt Üldögéltünk egy széjjelszapult Pokrócon. Kiss Ilonka húgom Akkor nyáron épp járni tanult. Nehezen ment, sokszor felbukott, Elsírta magát, s kezdte újra, Ha elfáradt, odabujt hozzám, Kis fejét hónomalá furta. Jó volt a csend, a semmittevés, Ténferegtem és ültem báván. Néztem, hogy fogy és nő az árnyék, S legyet öltem a lábomszárán. Kökény kutyánk a küszöbön Szunyókálta át a napot, S ha unta az unatkozást, Álmosan légy után kapott. Este, mikor az ég a földdel Nagy piros foltban olvadt össze, Tudtuk, anyánk siet haza, hogy Tehenünket jászolhoz kösse. Jött is szegény poros-fáradtan, Fejésre mindig hazaért. Lábunkat megmosta, lefektetett... Sirdogált... s mi nem tudtuk miért. Zempléni Fodor József.
