Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1941-03-01 / 3. szám

frutIrnO OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA Published Monthly EE) Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Megjelenik havonta Társezerkesztök—Associate Editors EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa_ under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XIX. KOSSUTH YEAR MARCH, 1941 GYERMEKEINK ESZTENDEJÉNEK MÉRLEGE ELNÖKI JELENTÉS 1940-RŐL KEDVES TISZTTÁRSAIM! TESTVÉREK! Második hazánk és az egész világ figyelme Washington felé fordul most. Történelmi időket élünk. Az idő méhében olyan események vannak készülőben, melyek sorsdöntő hatással lesznek en­nek az országnak és az egész világ jövőjének ala­kulására. Lázas érdeklődéssel, égő kíváncsisággal várja mindenki: mi lesz ? Ebben a történelmi időben mi is Washington­ban vagyunk. Mint a Református Egyesület őr­állói, a Fehér Ház szomszédságában, a Kossuth Házban, gyűlést tartunk. Lehetetlen kivonni ma­gunkat a hely és az idő hatása alól. Lelkünkre ne­hezedik az. Éberebb őrállásra, nagyobb felelősség­érzetre, odaadóbb, önfeláldozóbb szolgálatra köte­lez. Hisz nekünk, reformátusoknak, amerikai ma­gyaroknak a nehéz időben is az a kötelességünk, hogy vállaljuk a magunk hivatását és hűséggel töltsük azt be. Ez a hivatás mind határozottabban, mind világosabban bontakozik ki előttünk. Mi az? A mi református magyar hitünknek funda­mentális igazsága az, hogy Istennek terve van és ebben a tervben helyet készített az egyes ember és a nemzetek számára is. Isten a Gazda, Ő a világ nagy Építőmestere. Az ő kezében van a mi éle­tünk. Ő vezeti az egyes ember életét éppenugy, mint a nemzetek életét. Istennek nagy tervében célja van mindennek és mindenkinek. Hittük, vallottuk azt. De bizonyossággá, életté, teljes világossággá csak az idők folyamán lett előttünk. Sokat nem tudunk megérteni, sok dologba nem tudtunk belenyugodni, sokszor köny- nyeinkkel öntözve ettük a két haza között sehol igazán otthon nem levés keserű kenyerét. De las­san hajnalodott, mind világosabb lett. Mind hatá­rozottabban éreztük, láttuk, hogy Isten tervének része volt az, hogy itt vagyunk. Minden alkalmat­lan és gyarló voltunk mellett is,Isten Lelke mun­kájának, terve megvalósitásának, eredménye volt minden, amit amerikai magyar református életünk­ben, Egyházban, Egyesületben, építettünk, Isten Lelkének vezetésére történt az, hogy Washingtonba tettük központunkat, munkánkat kiszélesítettük. Az Ő Lelkének sugallatára történt az is, hogy életünk esztendeinek ilyen neveket adtunk: Jubileumi év, — Charter év, — Zarándok esztendő, — Lincoln Magyar Hőseinek esztendeje, — Gyermekeink esztendeje, — Kossuth év! Nemcsak nevet adtunk esztendeinknek, de a névnek megfelelő tartalom­mal, lélekkel igyekeztünk megtenni azt. Most már világosabban látjuk, hogy Isten rendelkezése volt az is, hogy éppen az elmúlt évre esett Erdély egy részének hazatérése, a Károli Biblia megjelenésének 350-ik évfordulója, az Ame­rikai Magyar Református munka ötvenéves jubi­leuma. — Isten különös gondviselésének jele az is, hogy éppen ebben az évben van Kossuth Ame­rikába érkezésének kilencvenedik évfordulója. Nemzetek sorsát, köztük a mi magyar faj­tánk és amerikai magyar életünk jövőjét eldöntő forró, sistergő, kirobbanó események idején, azt akarja Isten, hogy ezek által az események, jubi­leumok által bevezessen egy nagy képcsarnokba és megmutassa Egyesületünk alapítóinak, érette mun­kálkodóknak, megmutassa a román uralom alatt 20 éven át hűséggel megálltaknak, megmutassa Károlinak, a Magyar Bibliának, az amerikai ma­gyar református egyházért élteknek, áldozóknak, meghaltaknak képét, felemelje a szülőhaza, Kos­suth képét és azt mondja Isten: A bizonyságtevőknek, építőknek, hősöknek egész fellege vesz körül titeket! Nézzétek: ezek azok, akik azzá tettek, amik vagytok! Akik meg­szerezték azt, amitek van! Amiért ők éltek, dol­goztak, meghaltak, még nem jutott beteljesedésre, nem jutott tökéletességre. Nekik szükségük van rátok! Nélkületek nem érhetik el annak teljes meg­valósítását, amiért éltek, szenvedtek, meghaltak! Nekik szükségük van a ti munkátokra. Nektek

Next

/
Oldalképek
Tartalom