Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 11. szám
1 "BIISEG OFFICIAL ORGAN OF THE HUHGARIAtl REFORMED FEDERATE OF AMERICA Published Monthly (=] Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Megjelenik havonta 1=] Társszerkesztök—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of F'ebruary 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XIX. KOSSUTH YEAR NOVEMBER, 1941 “NE SÍRJ, NE SÍRJ KOSSUTH LAJOS!” — Részlet egy rádió beszédből — Hanghullámokon keresztül is, a sajtó révén is, tudomást szerzett már az Egyesült Államok magyarsága arról, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület kezdeményezésére Kossuth ünnepségek lesznek. November és december folyamán New Yorkban, későbbi időpontokban az ország több helyén is. Több mint egy évvel ezelőtt jelentettük be, hogy “Kossuth év”-et tartunk annak emlékezetére, hogy a nagy magyar szabadsághős, — vagy mint a magyar nép még ma is kedveskedve nevezi: Kossuth apánk — 90 évvel ezelőtt Amerikába érkezett. Úgy éreztük ugyanis, hogy egy nagy magyar országos egyesületnek, mely washingtoni székházán, a Fehér Ház tőszomszédságában is büszkén viseli a Kossuth nevet, tartozó kötelessége felhívni a közfigyelmet erre a nevezetes évfordulóra. Kötelessége most, midőn fogadott hazánk, az Egyesült Államok, egész polgársága is jubilálja a népjogok Arany Bullájának, a “Bill of Rights” megalkotásának 150 esztendős évfordulóját. Az a történelmi tény, hogy a Bill of Rights- nak birtokában vagyunk és a másik történelmi tény, hogy a magyar nép szabadságszeretetét az Egyesült Államokban egy olyan világnagyság, mint Kossuth Lajos tette ismertté: érdemes arra, hogy az emlékezés ragyogó fáklyáit meggyujtva ünnepségekkel adózzunk a múltnak. Régi, de igaz mondás ugyanis, hogy az a nép, mely múltját meg nem becsüli, a jövendőjét nem érdemli meg. Ezért hirdettünk tehát Kossuth évet és ezért tartjuk első ünnepségeinket New Yorkban, ahol nagy Kossuthunk lábai először érintették a “bátrak hazájának” szabad földjét. Nehéz időket élünk és talán még nehezebbnek nézünk elébe, az igaz. De ha ezer essztendőn keresztül, a költő szerint, sírva vigadott a magyar, azon az örömünnepen, amit számunkra a Bill of Rights jubileuma és a szabadság bajnokának itteni szereplésére emlékezést jelent, nem vétek esetleg — vigadva sírni. Kossuth nem egy osztályé, nem egy fekezeté, nem is egy fajtáé, de szellemóriási mivoltában az egész emberiségé volt. Ünnepét tehát ki kellett szélesíteni úgy, hogy abban minden tisztességes amerikai és magyar is résztvehessen, tetszése szerinti helyén és alkalommal. Templomban is, társadalmi összejövetelen is, a banketti fehér asztal mellett is, mert egy cél felé több ut is vezethet. A cél pedig itt az, hogy azok az eszmények, amiket a Bill of Rights-al csodálatos összhangban a mi Kossuthunk hangoztatott itt 90 évvel ezelőtt, egybefoglalják Amerika magyar származású társadalmát. Gondoskodtunk róla, hogy ezek a célok világosan kidomborodjanak ünnepeinken. Az 1848—49.-Í szabadságharc utáni magyar idők egyik leghíresebb dala így szólt: “Tavasz elmúlt, a rózsának lehullott a szép virága. Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos, less hazádnak szabadsága. Mi neked fájt, nekünk is fáj, Terhűnket viselni bajos. De Istenünk segítni fog, Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos!” Igen, fáj nekünk most is, ami neki fájt. Ma is nehéz viselni a megpróbáló idők terheit. Minél magánosabbak vagyunk, annál nehezebb. Keressük és találjuk meg tehát egymást, mi amerikai magyarok azokon az alkalmakon, melyek a kossuthi szellemben való találkozásra kínálkoznak. Amikor Kossuth Lajos először üzent, a magyar honvédek dalolva mentek a csatába is, a “szent szabadság oltalmára”. Ez lelkesítette a magyart akkor. Ez lelkesítse most is. Borshy Kerekes György. T
