Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-09-01 / 9. szám
OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED Published Monthly FEDERATION OF AMERICA Megjelenik havonta E3 Főszerkesztő—Editor in Chief: STEPHEN MOLNÁR Felelős szerkesztő—Managing Editor: GEORGE KEREKES BORSHY Subscription $2.00 a year Előfizetés $2.00 évente Táreszerkesztők—Associate Editors: EMERY KIRÁLY and EDMOND VASVÁRY Entered as second-class matter August 10, 1936, at Pittsburgh, Pa., under the Act of August 24, 1912. Acceptance for mailing at special rate of postage, Act of February 28, 1925, authorized August 13, 1936. VOLUME XIX. KOSSUTH YEAR SEPTEMBER, 1941 KOSSUTH LAJOS ELINDULT Most már bizonyos, hogy az 1941. esztendőt “Kossuth év”-ként fogja megemlíteni valamikor az amerikai magyar élet késői krónikása is. Amikor kerek egy évvel ezelőtt bejelentettük, hogy a nagy magyar Géniusz kilencven esztendővel ezelőtti amerikai útja emlékezetének jegyében fogunk munkálkodni, még csak sejtésként derengett bennünk a demonstráció fontossága, ma már, egy esztendő után, halálos bizonyossággal tudjuk, hogy Kossuth s a lávaló emlékezés végzetszerü szükségletünk. Nemcsak nekünk, amerikai magyar reformátusoknak, akik az eszmét felvetettük s nem is csupán amerikai magyarságuknak, de minden gondolkodó magyarnak, Óperenciákon innen és túl. A földet sarkaiban s az emberiséget lelke legmélyén rengető újabb háborús katasztrófa mindnyájunk előtt világossá tehette, hogy magyar fajtánk és nemzetünk akkor tért el a helyes ösvénytől, amikor hivatalos és külső megnyilatkozásaiban nem hangsúlyozta eléggé a világ legszabadabb és szabadságszeretőbb népei legszentebb eszményeivel csodálatos összhangban levő kossuthi ideálokat. Amikor nem azonosította magát a kossuthi elgondolások vonalán azokkal, akik nemcsak “élet-tér”-nek tartanak szomszédos és idegen nemzeteket, de hajlandók tiszteletben tartani a számban kisebbek s területben szükebbre határoltak állami függetlenségét s emberi szabadságát is. A kiegyezkedéses idők szegényes napi verebei elfeledtették a holnap ígéreteit, a jövendő biztonságát. Elfeledtették a negyvenyolcas hősök hallatlan áldozatait, évente egy-két napos, frázisos ön-vállveregetésbe szürkitették magát a nagy Kossuthot is. Valakik, akiknek az érdeke volt, elsikkasztották azt a szent forradalmat, amely minden idegen jármot lerázva a magyar népet saját urává akarta tenni. Jött 1867 bölcsessége, 1914 véres áradata, 1918 balkezes zavara, Trianon gyásza s most megint elérkeztünk a lenni vagy nem lenni tragikus kérdőjeléhez. Állíthatjuk, hogy tatárjárás és a Mohács előtti idők fenyegető felhőinél nem kisebb vihart jeleznek az események. A székely monda kelet felől, az .ősi múltból várja Csaba vezért a veszély idején, a mai magyar időkben a vezért szintén a múltból várhatja csak a magyar. Kossuth kilencven esztendővel ezelőtt szeptember 7-én indult el a szabad Amerika partjai felé. Úgy érezzük, hogy most is elindult már lélekben felénk s talán hetek, vagy napok kérdése csak, hogy megérkezése nyomán felcsapjanak a lelkesedés lángjai az itteni magyar szivekben s tökéletes egységben álljunk itt menteni az ő szellemében azt, amit menteni lehet és menteni kell: a magyar nép makulátlan jó nevét, béke és szabadságszeretetét s országának a függetlenséghez való örök és isteni jogát. Sem kicsik, sem gyöngék nem vagyunk, mert volt egy Kossuthunk. Nagyok és erősek lehetünk az ő nevével, az ő eszméinek vallásával, terveinek megvalósításával ma is. Minek késlekednénk tehát? Készüljünk a kilencven éves fordulók ünneplésére úgy, mintha testben is itt lehetne közöttünk. Mert lélekben itt lesz, ha idézzük, ha hívjuk. S a lélek fontosabb, hogy sem a test. Kossuth leikével találhatjuk csak itt meg egymást s küldhetjük egy szebb jövőnek üzenetét nyugatról-keletre, túl a tengeren, — a szülőhaza felé. Kossuth elindult. Várjuk. Várja minden igaz amerikai magyar. Borshy Kerekes György.
