Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 11 — Azt mondottad a halotti prédikációdban, hogy három ellenségünk vagyon, a test, a világ, az ördög, de még egy negyedik is vagyon, a sas, aki lelki kenyerünket hatalmasan kezeinkből elragadozza és közülünk is sokat elkapadozott, de még erőtlenek vagyunk, ellene nem állhatunk. Szólnék, ha szólhatnék, de a nyelvem nem engedi. A prédikátor rémült szemekkel hallgatta. Megértette a vádat: felségsértéssel vádolják, a sorsa fővétel és kerékbetörés. Felháborodva tiltakozott: — Soha, ha mindjárt meghalok is, nem emlékeztem meg a sasról! Az alispán úgy nézett rá, mint ahogyan a sas szokott nézni az áldozatára. A mi atyáink sokszor látták ezeket a szemeket. Ezzel a tekintettel nézte a sasmadár Zrínyit és Frangepánt a vérpadon, Rákóczit a bécsújhelyi börtönben, a kerékbetört és karóbahúzott kurucokat Felsőmagyarországon. Készért és vértanú társait az eperjesi teátrumban. Jaj volt annak, akin egyszer megakadt a sas szeme. De azután elkedvetlenedett az alispán. Mégsem olyan jó alkalom ez, mint ahogyan gondolta. Ez a prédikátor kemény ember, a vérpadon is azt fogja vallani, amit most: semmit sem mondottam a sasmadárról... S aki vádolja... Élete és erkölcse ismeretes az egész megyében. — Keresd meg a kegyelem útját — mondotta s visszaküldte börtönébe a rabot. A börtönében megtudta Thury Ferenc, merre vezet a szabadulás útja. Rabtársa, Kerek József, a zsivány, útrakészen várta őt. — Mi lelt téged — csodálkozott rá a prédikátor. — Szegedre mék — dicsekedett a betyár. Pápista lettem, hát elengednek. így adták tudtára, hogyan szabadulhat meg a sas karmai közül. A hite árán. — A lelked szerint tetted? — kérdezte Kerek Jóskát. Kerek Jóska betyár volt, de ebben a dologban restéit hazudni. Hallgatott. A prédikátor a szeme közé nézett: — Ne menj te Szegedre, hanem a Tiszán túl, s ott légy ismét kálvinistává. Másnap újabb vádat szegeztek Thury Ferenc mellének. Istenkáromlással vádolták, hogy a betyár előtt tisztátalannak mondotta Máriát és el akarta téríteni az egyedül igaz hittől. A sasmadár karmai még mélyebbre vágtak a húsába. S akkor ráeszmélt, hogy az a prédikáció, amit Szikszai Kígyós István felett mondott, a tulajdon halotti prédikációja volt: míg e gyarló testben élünk, teljességgel az mi ellenségeinknek, akik lelkünket elrabolni igyekeznek, ellene nem állhatunk. Ettől kezdve hiába kérdeztek tőle akármit, hallgatott, s némán tűrte, hogy vádolják őt. Vásárhelyi Sándor, a züllött nemes úr és Kerek József, a betyár. Megtanulta ő is a magyar történelem nagy leckéjét, hogy minden, minden hiábavaló a sasmadár hatalma ellen. * v' '•*’ A régi írások azt vallják, hogy valahogyan mégis megszabadult a sas karmai közül és Ordason viselte tovább a lelkészi hivatalt. A sasmadár háromszáz esztendeje ült már akkor a magyar földön. Háromszáz év nagy idő még a sasok életében is. Ereje gyengült talán és elengedte áldozatát?, vagy kívülről kezdték tépázni a kegyetlen madarat? Mária Terézia uralkodott ekkor a sas képében Magyarország felett, de nőtt már bölcsője fája annak a magyarnak, aki szembe szállt a sassal, hogy a szegény magyarok újra lássák a fényes napot és a csillagokat az éjszakában. ÚJABB MAGYAR ALKOTÁS Fenti képünk azt a “Civil War Memorial"-t ábrázolja, amely, mint Finta Sándor szobrász-művész modellje, első dijat nyert a los angelesi pályázaton s bronzba öntve fogja hirdetni a magyar művészet kiválóságát.
