Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-06-01 / 6. szám
8 TESTVÉRISÉG és komolyan mérlegeljük a kérdést, mit akar az amerikai magyarság: reviziót — vagy previziót? Utólag akar-e jóvátenni, vagy bölcsen meg akar-e előzni egy bekövetkezhető magyar katasztrófát? Elölről akar-é kezdeni megint egy olyan súlyos békeszerződés megváltoztatására irányuló harcot, vagy pedig kész hozzájárulni egy később talán meg sem változtatható diktátum létrejöttének a megakadályozásához ? Gyakorlati térre tolva át a kérdést: hajlandó-e az amerikai magyarság a már meglévő Amerikai Magyar Szövetség keretében szülőhazája fennmaradásáért és függeltenségéért munkálkodni és ha kell, áldozatot hozni, vagy pedig elpatópáloskodva az időt, akkorára kívánja egy ennél “jobb” egyetemes magyar testületnek a megteremtését halasztani, amikor ismét módjában lesz uj revíziós küzdelmet folytatni. Magyarok, az idő rövid: Válasszatok! A CSÁNGÓK Mintegy 700 év óta élnek a csángómagyarok azon a helyen, amelyet a földrajzból Moldvának ismerünk. Vagyis az Erdélyi havasoktól a Feketetengerig elterülő termékeny síkságon, a Pruth— Dobrudzsa—Szereth-folyók közén. Az újabb tudományos kutatások szerint a csángómagyarok téveszthetetlenül a kunok leszármazottai. Amikor az Ázsiában orkánszerűleg feltört mongoltatár förgeteg százfelé zaklatta-zavarta a nagy síkságon tanyázó néptörzseket, nem kerülték el sorsukat a kúnok sem. A Kalka mellett 1225- ben vívott döntő csata, jobban mondva döntő csapás után a kun sereg zöme hazánkba menekült, egy kis töredéke pedig átküzdve magát a Szereth- folyón, Moldvában talált magának új tanyát. Itt, a székelyek szomszédságában, valamint az Ázsiában maradt, de megzaklatott, hányt-vetett sorsú ős-magyar családokkal való állandó érintkezés és összeházasodás révén, nyelvileg magyarrá formálódtak. Ruházkodásukban, viselkedésükben mind máig sokat megtartottak ősi egyéniségükből. A csángómagyaroknak a kánoktól származását a tudósok legfőképpen azzal magyarázzák, hogy amíg a kúnoknak is főjellegzetességük volt beszédjükben a selypítés, a csángómagyarok is í^-nek hangoztatják a s hangot, c-nek a cs-t. így: “Diczérteszszék a Jézusz Krisztusz!” a mai napon is. Tudunk a bessenyő-eredetűnek tartott és Brassó vidékén élő csángótelepekről, — a dévai és gyímesi csoportokról, de legnagyobb tömegű településben ma is Moldvában élnek a csángómagyarok. A legutóbbi adatok szerint csaknem százötvenezren. Akiket bukovinai csángóknak szoktunk emlegetni, bizony azok csaknem teljes részben székelyek ivadékai. A szabadsághoz, függetlenséghez szokott büszke és önérzetes székely népet temérdek jogtalanság, megbántás, akárhányszor pedig fegyveres úton való erőszakosság érte, ami ellen ő is kénytelen volt a maga módja és tehetsége szerint igazát védeni. A természetesen bekövetkező székelyt érő megtorlások miatt aztán vándorbotot vett kezébe sok halálra keresett székely ember, üldözött székely család. Nem egyszer egész falvak menekültek fészküket vesztett riadt madárként Moldvába, Bukovinába, ahol szívesen fogadták az izmoskarú, szorgalmas földmíveseknek bizonyuló székelyeket. Érdemes megemlíteni egy-két csángómagyar falunak pompás, vagy érdekeshangzású ősi nevét: A Moldva-folyó torkolata fölött, a Szereth mentén vanTamásfalva, Egyedfalva, Szabófalva, Pipirig, Lökösfalva, Kickófalva, Halas, Domafalva, Kel- gyeszt. A Szereth balpartján s a tőle távolabb keleti falvak neveiből is említünk: Miklósfalva, Pohánka, Szkéja, Acélfalva, Balázsfalva, Rotunda, Szágva... A Dnyeszter partján is voltak csángómagyarok Mária Terézia idejében: Csöbörcsök, Szent- antal, Szentjános falvakban. Sajnos, a szórványos településben lakó csángók már nagyrészt felszívódtak, magyar nyelvüket is elvesztették. Újabban Erdélyben lelkes mozgalom indult meg a moldvai csángómagyarok hazatelepítése ügyében, — ami valóban kötelessége is a múltba néző és szebb jövőről álmodó magyar nemzetnek. Z. L. “EGY ILYEN EGYESÜLET” Kedves Molnár Ur: Marosi Ur, az Egyesület áttérni képviselője átadta nekünk, Istenben boldogult gyermekünk után járuló haláleseti dijat és azt a levelet, amit Ön volt szives Írni. Első sorban is köszönetét mondunk az Egyesületnek, amiért a haláleseti dijat oly pontosan és hiány nélkül hozzánk eljuttatni szívesek voltak. Ugyanakkor hálás köszönetét mondunk Önnek, kedves Molnár ur, azokért a meleg szívről tanúskodó sorokért, melyben szives részvétét fejezte ki, a mi mérhetetlen veszteségünk felett. Egy ilyen egyesület, amely pontosságát és tagjaik iránt érzett jóakaratát ily szép formában fejezi ki, valóban megérdemli minden jóérzésü magyar ember támogatását. Mi a magunk részéről mindig készséggel fogjuk ajánlani az Egyesületet mindazoknak, akiknek biztosításra van szükségük és akik megbízható, előzékeny és biztos alapokon álló intézménynél kívánják maguk és családjaik életét bebiztosítva látni. Hálás köszönetünk megismétlése mellett vagyunk őszinte tisztelettel, Perth Amboy, N. J. Dresh József és neje Brunswick Ave. Spottswood, N. J.
