Fraternity-Testvériség, 1941 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1941-04-01 / 4. szám
10 TESTVÉRISÉG leader, our full and unreserved allegiance and support to the utmost of our capacity. Végre eljutottunk a Nyilatkozat ötödik pontjához, amelyben annak a szilárd meggyőződésnek ad kifejezést a Szövetség, hogy a fenn vázolt és bejelentett mozgalom teljes összhangban van az Egyesült Államok “bevett” külpolitikájával és záradékul fenntartás nélküli hűségűket és támogatásukat jelentik az Egyesült Államoknak és President Rooseveltnek, mint az ország vezetőjének. Megvallom, kemény dió volt számomra a Nyilatkozatnak ez a pontja, mert ez első olvasásra alkalmas arra, hogy pártpolitikai értelemben vett lekötöttséget olvassunk ki felőle a jelenlegi adminisztráció és annak napi külpolitikája számára. Első pillanatra úgy éreztem, hogy itt valakik megkérdezésem nélkül nyilatkoztak olyan kérdésekben, amik felöl való egyéni döntés az én polgárjogom szerves alkotó része, már pedig a helyettem nélkülem való pártpolitizálást és véleményformálást elvből nem vagyok hajlandó átengedni senkinek sem. Amiyen kész vagyok polgári kötelességeim teljesítésére, olyan féltékeny vagyok polgári jogaimra is. Azonban újra hozzáfogtam a Nyilatkozat elemzéséhez. Megnéztem a szótárban, hogy pontosan mit jelent a Nyilatkozatban az Egyesült Államok külpolitikájával kapcsolatban használt “established” jelző. Ezt jelenti: “permanent, fixed, stable, settled, lasting”. Világos tehát, hogy itt nem napi politikáról van szó, hanem az Egyesült Államoknak történelmi távlatból nézett külpolitikai vonalvezetéséről, amit a Nyilatkozatnak a második pontja nevez meg közelebbről. Országunknak ugyanis az a történelmileg kialakult politikája, amely szerint sohasem volt közömbös függetlensé- ségükben és szabadságukban veszélyeztetett népek sorsa iránt. Ezzel bizony nem mondott rosszat a Szövetség még ha az Elnök január 6-i beszédét említette is, mert ennek a szellemnek a megragadása és osztása nélkül polgárpapirral a zsebünkben is távol volnánk Amerika történelmi szellemétől, amit Kossuth polgárpapir nélkül is ismert és a tengeren áthajózott azért, hogy a magyar nép érdekében ahoz apelláljon. A President Roosevelt-nek tett hűségnyilatkozat pedig az államfőnek és rajta keresztül, amint azt a Nyilatkozat meg is mondja, az államnak szól. Ahoz pedig se demokratának, se republikánusnak, se másnak nem kell lenni, csak rendes jó polgárnak, hogy az államfőnek, mint az ország “választott vezetőjének” az engedelmességét, tiszteletét és mint olyannak, hűségét nyilvánítsa valaki. Vájjon nem az-e a demokrácia elve, hogy a szavazáskor szavazzzon mindenki, de a választás után a többség döntését fogadja el mindenki? Ha jó az eredmény, együtt örüljünk neki, ha pedig nem jó, együtt nyeljük zúgolódás, további versengés nélkül. Ennek az elvnek a megtagadása a lázadás útja, akár passzív, akár aktiv rezisztenciát állítunk a többségi akarat eredményével szemben. Mindent egybevéve úgy éreztem, hogy a Szövetség Nyilatkozata semmit sem vett el tőlem, ami személyes polgári jogaim és véleményszabadságom körébe tartozik. Nyitva tartotta számomra azt, hogy jó és szabad amerikai polgár lehessek és a legnemesebb és legmélyebb történelmi gyökerekkel biró célt tűzött jó magyarságom elé is, amikor Magyarország függetlenségének és a magyar nép szabadságának az oltalmazására és munkálására hivott fel. Én tehát részemről az Amerikai Magyar Szövetség Nyilatkozatát aláírom és az abban bejelentett mozgalomhoz az abban körvonalozott keretek között a tőlem telhető legjobb támogatást megadni készséggel igyekszem. Amerika felé semmi kételyem nincs, hogy valamibe beleütközném. Magyarországon pedig vagy megértenek, vagy nem értenek meg. Ha törekvésünk felesleges, annál jobb; — egyszerűen nézzenek el felette. Ha káros; — nyugodtan mondhatják, hogy nem felelősek értünk és semmi módjuk nincsen felelősségre vonásunkra. Ha hasznos; ne szóljanak semmit, amig szabadon nem szólhatnak. Én kész vagyok a segítésre, mert segiteni igyekezve minden tévedés mellett is nyugodtabban elmondhatnám, mint a tétlenség vádjával szemben ezt: “Van jó lelkiismereted, Elég, ezzel beérheted.”.. . íme, én a pro grammot vizsgáltam meg először és nem a programmot elindító és annak munkálására megbízott és vállalkozott személyeket. Ha egy programmot aláirhatónak találok, akkor az azt munkálok már csak egy szempontból érdekelnek: alkalmasak-e a programm munkálására vagy nem. Ha igen, semmi személyi tekintet nem tart vissza a velük való együtt munkálkodástól. Ha nem, semmi személyi tekintet nem bírhat rá ebbéli meggyőződésem elhallgatására. Sorrendem talán ellentétes azokéval szemben, akik a programúira való tekintet nélkül a vele kapcsolatos személyeket latolgatják először. Én az Amerikai Magyar Szövetség jelenlegi vezetőit és munkásait alkalmasoknak tartom arra, hogy az olyan páratlan rövidséggel és alapossággal megfogalmazott Nyilatkozatban bejelentett ügyet a lefektetett alapelveknek megfelelően sikeresen munkálják. Arra szeretném kérni azokat is, akiknek esetleg személyi kifogásaik vannak, hogy a jelenlegi vezetőknek és munkásoknak adjanak legalább méltányos alkalmat jó szándékuk és tehetségük megbizonyitására. Közben a Szövetségben igyekezzenek szótadó rendes tagságot szerezni és ha még a méltányos alkalomadás után sem tetszenének személyek, akkor a maga alkotmányos idejében alkotmányos módon és keretek között ám cseréljük ki őket másokkal, de előbb igyekezzünk a nevének és célkitűzéseinek megfelelő Amerikai Magyar Szövetséget erősíteni. Ha ezt megtenni az amerikai magyarságnak vallási, kulturális és test- vérsegitő intézményeket alapított és építő eleme most elmulasztja, előrukkolnak esetleg azok, akiknek mindnyájunk nevével való szédelgése csak mindnyájunk szégyene és keserűsége volt a múltban és lehet a jövőben.
