Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-06-01 / 6. szám
s TESTVÉRISÉG latosan lelkes, méltatlanul elfelejtett magyar, Kossuth egyik bizalmasa, a nagy botanikus Székely Balogh József, aki tudományos kutatásaiban a nagy Humboldtot is megelőzte, Asbótli Sándor, az amerikai magyarság hőse, akinek sírját Ács Tivadar nélkül még ma is valahol az Egyesült Államokban keresnők, Czctcz János negyvennyolcas tábornok, akivel Délamerika járt jól, Csapkay Lajos, a kuruzslóból lett san franciscoi milliomos és amerikai konzul, Kraitsir Károly, a nyelvész-orvos, akit a lengyelek is büszkén mondanak makukénak, az Uruguayban felnégyelt Szalay Lőrinc, a több mint száz évvel ezelőtti délamerikai betyárromantika egyik legérdekesebb alakja, azután az Afrikában és Délamerikában működött magyar jezsuiták tucatszámra, a két Mayer, aki Argentínában lett nevezetes emberré, a nagyenyedi Fenichel Sámuel, aki New Guinea kutatásának történetébe irta bele a nevét, a kolozsvári Balázs Gábor, aki csak kíváncsiságból ruccant át Uruguayba, hogy megnézze az ottani óriási alföldet, Jetting Károly, a pozsonyi lakatosinasból lett magyar Robinzon, Tótváradi Kornis Károly, az első amerikai magyar lap szerkesztője, aki Brazíliának lett egyik legkiválóbb jogtudósa, de meghalni hazament, nagysza- latnai báró Fischer Lajos, a 6-ik lmszárezreed főhadnagya, Kelet- és Közép-Afrika kutatója, Henke Tádé, aki talán mindenütt volt a világon, hogy végre valahol Peruban kapjon egy jeltelen sirt, László Károly, Kossuth hűséges Íródeákja és az amerikai ut naplóvezetője, aki hosszú évekig élt Mexikóban, Szentmártonyi Ignácz, a brazíliai magyar csillagász, Maximillianns Transsylvanus, ez az érdekes középkori “kulturdiplomata”, Popper Gyula, a Tüzföld királya, Sas Nelly, aki mint Lady Baker Afrika egyik nagyasszonyává lett a régi magyar újságírás úttörői és még sokan mások. A könyvnek, adatgazdagsága, rendkívül élvezetes előadásmódja mellett örök érdeme marad, hogy az elszármazott értékes és érdekes magyarok képét először rajzolja meg a magyar nagyközönség számára. Még nagyobb érdeme azonban az, hogy sejteni engedi: milyen nagy kincseket szórt szét a magyar nemzet pazar kézzel a nagyvilágban, valamint azt is, hogy milyen sokan vannak és lehetnek még ezeken is kívül, akiknek nevét, pályafutását, munkáját becsületbeli kötelesség lesz megmenteni a feledéstől.. Nagy szerencse, hogy Ács Tivadarban a külföldi magyarság olyan irót és kutatót kapott, aki, ugylátszik, épen ezeknek az értékeknek felkutatására szenteli az életét, aki mögött már gazdag munkában eltöltött esztendők állanak s akiknek a jövőre nézve nagy és fontos tervei vannak. Amit hosszú évek óta remélni is alig mertünk, Ács Tivadarban azt az embert kaptuk, aki minden erejét azoknak a mulasztásoknak pótlására fogja szentelni, amelyeket az amerikai magyarság is elkövetett akkor, amikor saját történelmét, emlékeit elfeledni és elkallódni engedte. Amit ebből a múltból még meg lehet menteni, ami belőle Magyarországra került, azt Ács Tivadar fogja közkinccsé tenni. Ezt a könyvet olvasni és tanulmányozni kell minden amerikai magyarnak, aki büszke az ősökről rámaradt kulturális örökségekre s aki jogosan akar hivatkozni arra, hogy ha a világot valamikor azok foglalták le maguknak, akik leghamarébb ott voltak valahol a fegyvereikkel, abból a világból jogosan követel magának részt az a kicsiny magyar nemzet is, amelynek fiai mindenütt ott voltak, ahol a tudomány, a kultúra és az emberszeretet próbálta begyógyítani a fegyverek által okozott sebeket. Végül nem állhatom meg, hogy ide ne iktassam idézetképen a könyvnek néhány mondatát, amelyekben Ács Tivadar az amerikai magyar sajtó munkáját méltatja. Szebben és igazabban az amerikai magyar sajtóról még nem irt senki más. íme az idézet: “Az amerikai magyar sajtó nemzeti ügyet szolgál, mert megtartja a magyart magyarnak s munkáját igazán csak akkor helyezi az Ur asztalára, ha minden újsütetű pesti újságíró véleménye és gúnyolódása dacára is. . . kiemeli a kisdedet s Budapest után a legnagyobb magyar város, New York, vagy az amerikai Debrecen, Cleveland népe elé tárja az újszülöttet: ime, lássátok az amerikai magyar élet folytatását, mert uj magyar született, számbavesszük és eljegyezzük az idegen föld magyar életének örök bélyegeivel. Mennyivel más, emberibb, magyarabb és keresztényibb az a sajtó- szolgálat, mely születő és meghalt nemzettestvért legalább tiz sorra érdemesít, mint a sajtószolgálat, mely idehaza világszemléleti nyavalyatöréseivel testvért testvérrel szembeállít és évente tiz sort a két és félmilliós, utódállamokon kívül élő magyarságnak sem szentel...” Ezekért a sorokért bizonyára testvéri kézszo- ritását küldi Ács Tivadarnak minden amerikai magyar újságíró és tollforgató. Az értékes könyvet a mostani viszonyok között aligha lehet megsezrezni, de jól teszi mindenki, ha elteszi magának az iró címét: Budapest, XIV. Thököly ut 162. Ha a tengeri forgalom újra megnyílik, a könyv beszerzését alulírott is szívesen vállalja. Vasváry Ödön. THANKS Dear Mr. Molnár: I am sorry that I did not write and thank you sooner for the money I received through the student aid fund. I want you to know how very much I appreciate it and I hope that I may repay it in the near future so that some other student might benefit from the fund. Very truly yours. Cleveland, O. Pearl Stephan.
