Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUS ÚJSÁG 3 "JÉZUS, LINCOLN, KOSSUTH" — Dr. Újlaki Ferenc elnöki jelentése 1939-ről — Múlt évi közgyűlésünk által megválasztott Vezértestületünk az évi rendes gyűléssel indul el hivatalosan az uj ciklus munkájára. A Vezértestülettel együtt egész Református Egyesületünk uj, négy évi feladat elvégzése előtt áll. Szükséges és okos dolog az, hogy az uj sza kaszra indulásnál számbavegyük erőinket és tisztán, világosan magunk elé állítsuk a célt, amely felé haladni akarunk. Megállunk, számbavesszük, végignézzük: mink van? Szivünket valami meleg, boldog érzés tölti el. Az Isten iránti mélységes hála ez az érzés és az, ami a gazda szivét akkor melegíti, amikor a szépen rendbehozott, nagyszerűen kiépített, felszerelt birtokát látja. S látja abban a jövő termés lehetőségét, zálogát is. Szépen rendbehozott, külsőleg, belsőleg pompásan felszerelt, kiépített birtok ma Református Egyesületünk. Nehéz, verejtékes, sok költséggel, sok munkával járó ut volt az, amelyen ide jutottunk. Sok fejlődési fokon, sok állomáson át, mindig előre, mindig feljebb haladtunk. A megalakulás és kezdet nehézségeinek legyőzése után egymásután jöttek a nagyobb állomások: 1910-ben a Betegsegélyzö Osztály, 1913-ban a Gyermekosztály, 1921 -ben az Arvaház, 1927-ben a modern biztosítási alapra való állás és az utolsó évtizedben mintha Egyesületünk fája uj életerőt, uj táplálékot nyert volna: teljes virágzásba, gyümölcsözésbe bontakozott ki. Csodálatos, de úgy van, hogy éppen azokban az években, mikor magyar életünknek másik tartó oszlopa — Egyházunk — felekezeti különbség nélkül, nagy nehézségekkel, itt ott visszafejlődéssel, vitte tovább életét, mikor magyar sajtónk és egész magyar amerikai életünk mind jobban érezte a megnehezült idők hatását, — Egyesületünk akkor bontakozott ki a legszebben és legerőteljesebben. Egymás után jöttek: a szervezési munka megindítása, hivatalos lapunknak összes amerikai magyar lapjaink között első helyre emelkedése, belső berendezkedésünk teljes kifejlődése a központosításban, a titkári munkakör mellett a szervezőtitkári, pénztárnoki, számvevői munkakörök beállításában, a második nemzedék gondjának felvétele a segélyezésen kívül az óhazai tanulmány utak által. És a belső erő, megelevenedett lélek, többé nem férhetett meg az alkalmatlanná vált külső rámában. Jött a “magyar honfoglalás Washingtonban,” otthon, központi épület, Kossuth-Ház szerzése, Bethlen-Ottlionunkban, a városban, uj modern épület megvétele. Ez az uj lélek által adott fejlődés növelte meg tekintélyünket itt és odaát, a tengerentúl is. Ez szerzett nemcsak becsületet, de tagbeli, vagyoni gyarapodást, múlt terheitől való szabadulást, hogy milyen mértékben, azt a tisztviselők számadatai mutatják. Egyesületünk a pusztában égő csipkebokorrá lett, mely ég, melegít, sugarait megosztja és mégsem ég el, nem emésztődik el. Nem, sőt árasztja melegét és mindig több melegsége van. Az uj munka-ciklusra indulásnál megállunk és mélységes hálát érezünk Istenünk iránt, őszinte szívből jövő köszönetét mondunk mindazoknak, régieknek, újaknak, tiszteknek, közembereknek, akik dolgoztak, építettek és Egyesületünket olyan alkalmas eszközzé tették, amilyen még sohasem volt. Én úgy érzem, hogy azért emelte fel Isten Egyesületünket, mert nagy feladat vár rá. Éppen a reánk következő esztendőkben, úgy egyházi, mint magyar életünkben, sok áldás nyújtására, talán egész életünk megtartására akarja felhasználni. Nagy kincs bízatott ránk, Vezértestületre, osztályokra, tagokra egyaránt. Nagy feladatok várnak ránk. Éppen azért saját lelkiismeretünk arra kötelez, a tagság bizalma azt várja, amerikai magyar reformátusságunk és magyarságunk jövője megköveteli, hogy Református Egyesületünket, a ránk következő négy esztendő munkájával, még nagyobbá tegyük. De mi tesz naggyá? Ki igazán nagy? Melyik emberi közösség nagy? Mi az az irányelv, lelkűiét, amit követve naggyá tehetjük Egyesületünket? Évekkel ezelőtt a világhírű irót és gondolkozót, H. G. Wells-et kérték fel arra, hogy állapítsa meg: ki volt legnagyobb az emberek között? Wells azt felelte, hogy mivel a nagyság relativ dolog, legelőször a nagyság mértékét kell felállítani. Ennek kidolgozására a száz leghíresebb iskola tanárainak közreműködését kérte. Megindult a munka és végre megállapították a formulát. Ez a következő: az az iga
