Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-12-01 / 12. szám
14 TESTVÉRISÉG MEGHATÓ LEVÉL Kaptuk és adjuk a kővetkező levelet: Whitsett, Pa., 1940 november 17 Igen tisztelt titkár uram és főtisztviselök! Magam sem tudom pontosan megmondani hány éve vagyok tagja Egyesületüknek, de azóta (kevés kivétellel) én voltam az itteni osztálynak elő- vagy hátramozditója. Sokak szerint mindkettő. Sajnos, lakóhelyem olyan területen van, hogy valami nagyobb munkát az Egyesület érdekében itten kifejteni nem lehetett. De egész nyugodtan mondhatom, ami csak személyemtől kiteheti, mindent megtettem Egyesületünkért s hogy annak még vannak itt tagjai, az csak az én fáradságom és kitartásom árán történhetett meg. Sokan kétségbevonták az én őszinte ragaszkodásomat az Egyesülethez és személyes érdeknek tüntették fel az egész munkámat. Sokszor kellett harcba szállni jó embereimmel, szomszédokkal. Mikor Egyesületünket hirdettem és annak szószólója voltam, nyíltan szemébe mertem vágni bárkinek, hogy magyar embernek nem angol biztosítóban van helye, mert vannak oly magyar Egyleteink, melyek a biztosítókat felülmúlják magyar szempontból. Nem tudom én azt megmondani, hogy beszédeim másokra milyen hatással bírtak, de ami az én személyemet illeti, ma is csak megállók állításom mellett s nyíltan mondhatom a fenti állítást: Magyar embernek magyar egyletben van a helye! Sajnos, hogy ezen állításom igazát sokan csak akkor fogják megismerni, ha haláleset fordul elő a családnál, akkor tudjuk meg csak igazán, hogy mi a magyar egyleteknek segítséget nyújtó testvéri kezébe kapaszkodni ér. mennyivel más az “Insurance Company’’-k pénztől duzzadt zsebébe próbálni benyúlni. Én ismételten bizonyságot tehetek állításomról. Amikor elvesztettem szeretett feleségemet, nem kellett nekem szaladoznom tanácsért ide-oda, ügyvédekhez, hogy a pénzt a haláleset után ki fogja kifizetni. Egyedül magam bejelentettem a mi főirodánkhoz, hogy feleségem meghalt s a pénz negyednapra kezemben is volt. De nemcsak a halálesetnél segített engem az én magyar egyletem. Feleségem hosszas betegsége, az örökös kórházi élet anyagi gondok elé állított. Nem tudtam hová fordulni, hogy feleségem ismételten a kórházba szállíttassam. Nem estem kétségbe. írtam az én főtitkáromnak, az én jó magyar nyelvemen leirtam nehéz helyzetünket. Pár nap múlva megjött a csekk s feleségemet a kórházban elhelyezhettem. Kell-e még ettől nagyobb bizonyíték magyar embernek?! Hol kaphatunk ennél többet? Amidőn tehát köszönetem fejezem ki a fötisztikarnak a pontos kiszolgálásért, nem mulaszthatom el, hogy kérő szóval ne forduljak az egyleten még kívül álló magyar testvéreinkhez. Nem az Egyesület érdekében, kérem a testvéreket, hanem mindenki a maga érdekében cselekedjen és legyen tagjává az Amerikai Magyar Református Egyesületnek. Tanuljanak az én esetemből és megfognak győződni az Egyesület áldásos munkájáról. Ismételten megköszönve a haláleseti összeg pontos kifizetését, Isten áldását kérem a mi derék főtitkárunkra, valamint Egyesületünk minden tagjára, maradok szerető testvérek az Ur Jézus Krisztusban Whitsett, Pa. Verba Sándor “IN THE FORM OF A CHECK” My Dear Mr. Molnár: I want to thank our organization for sending me the generous aid in the form of a check. I sincerely hope that some day I may be able to repay the organization to further this very excellent idea of aiding needy students. If ever I can be of any service to you, do not hesitate to call on me. Again, I must give you my heartiest thanks, I remain. Fraternally yours, Joseph Nagy. RÁKÓCZI ÉS MARX Alábbi cikket a “Magyar Egyház" c. folyóiratból vesz- szük át, — kommentár nélkül: "Országos Egyesületeink vezetői néhány nappal ezelőtt Pittsburghban tanácskozásra gyűltek össze, hogy közösen érdeklő ügyeiket egyesületi, de amerikai magyar szempontból is megbeszéljék. A tanácskozás egy kellemetlen és egy kellemes meglepetéssel szolgált. A kellemetlen meglepetés az volt, hogy a Bridgeporton székelő “nagy” Rákóczi egyesület, Ígéretei ellenére, ismét távollétével tündökölt, a kellemes pedig az, hogy az east Pittsburgh! Munkás Betegsegélyzö Szövetség viszont ez alkalommal először foglalta el azt a helyet, amely súlyánál, célkitűzéseinél fogva országos egyesületeink sorában megilleti. A Rákóczi Egyesület és a Munkás Szövetség között nem árt egy rövid párhuzamot vonni. Az előbbi a magyar történelem egyik tündöklő, példásan áldozatos, nemzetét haláláig szerető nagy alakja nevét viseli. Az alapítók intenciója nyilvánvalóan az volt, hogy az egyesület a Rákóczi névtől elválaszthatatlan eszményeket szolgálja. Az utóbbi egyszerűen Munkás Szövetségnek nevezi magát s valószínű, hogy ami az eszményeket illeti, közelebb áll hozzá Marx és Engels, mint mondjuk Rákóczi. Ámde mi történt? Az, hogy a nagy fejedelem nevéről nevezett egyesület egyszerűen hátat fordít annak, amit a neve jelent, neki nem kell a testvéri együttmunkálkodás, számára nincsenek csak közösen megvalósítható amerikai magyar célkitűzések s a Munkás Szövetség pedig ezeknek szükségességét belátva odaáll azok mellé, akik együtt akarják építeni az amerikai magyar jövendőt. A Munkás Szövetséget elösmerés illeti meg s bizonyosak vagyunk benne, hogy lépését nem lesz oka megbánnia. A Rákóczi egyesület pedig, amelynek viselkedése minden jóérzésü magyar szivét szomorúsággal tölti el, jó lesz, ha gondolkozik. Nem akarjuk elhinni, hogy testvérietlen viselkedése tagságának akaratából eredne. Magyarok között nincsen John L. Lewis- okra szükség.” MAGYAR SELYEM ERDÉLYBEN Valamennyi erdélyi városban nagy feltűnést keltett a magyar gyártmányú cikkek megjelenése az áruházak, üzletek kirakataiban, sőt a piacok pultjain. Sokhelyütt tömegbe verődtek az emberek a kirakatok előtt, hogy megcsodálják a magyar ipar kitűnő minőségű termékeit. Külön örömet jelentett az erdélyi lakosságnak, hogy a legtöbb árucikk természetesen sokkal olcsóbb, mint a román uralom idején volt és nagy választékban kapható. Akadt olyan eladó lány, nem is egy, aki most látott életében először selymet — a magyar gyártmány pedig e téren nyugodtan felveszi a versenyt a legjobb külföldi portékával. MEGTALÁLTÁK A HÉT VEZÉR TANACSKÖVÉT Dés város sétaterén századok óta. állott egy padalaku terméskő, melyen a monda szerint a honfoglalás idején a Désre érkező hét magyar vezér ült és tanácskozott. A tanácskövet a Bach-korszak idején az osztrák uralom zsan- dárjai legörgették a Szamosba, de másnap a város magyarjai tiz bivaly segítségével ismét felvontatták a régi helyére. Néhány évvel ezelőtt a románok a hét vezér emlékére emelt tornyot felrobbantották. Ugyanekkor eltűnt a hires tanácskö is. Az ősi kődarab most újra előkerült. Mélyedésbe gurították, ahol avar, szemét és burján lepte el. A felszabadult magyarok most újra kiemelték és most már másodízben visszahelyezték régi helyére, ahonnan remélhetőleg sohasem kerül el többé. State College, Pa.
