Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-11-01 / 11. szám
8 TESTVÉRISÉG szóval. Ma is igy beszél: “Ha ökörvei szekervel, bé Gyergyóba ezekvei”. Sajnos, a csíki zsellérek megmaradt kereseti lehetősége, a fakitermelés, néhány év óta nagyon megcsappant. Csik vármegye területe gyéren lakott. A nép főként a Maros völgyében épült falvakban él. A havasi legelőkön és erdőkben igen kevés az állandó lakos. A hideg, kemény telek és a járhatatlan havasi utak megakadályozzák a hegyi tanyarendszer kifejlődését. A megye lakóinak 87.42 százaléka székely, 10.42 százaléka rttmán és 2.16 százaléka egyéb (főként örmény). Oktatásügy terén a helyzet ugyanolyan, mint a két előbbi székely megyében. Három évvel ezelőtt már csak 32 felekezeit iskolában tanitottak magyarul, a rumán állami iskolák száma pedig 104-re emelkedett. 1936-ban 23,000 iskolaköteles gyermek közül csak 10,924 járt rendszeresen iskolába. Ezzel azonban az oláh állam keveset törődött. Gondja csupán arra terjedt ki, hogy a felekezeti iskolák tanulóinak létszámát csökkentse. Mig a háromszékiek munkára a szászok földjére jártak, a csíki székelyek Moldovába igyekeztek. Csikban tehát a szegény székelyeket “moldu- vásoknak” hívja a nép. A megye székvárosa Csíkszereda, a székely fakitermelés központja. A csíki erdőbirtokosok 1930-ban “Székely fa” néven fakitermelő egyesületet alapítottak. Vállalkozásuk sikerült és ez a gazdasági egyesület legerősebb támasza a székely kulturális megmozdulásoknak. Gyergyószentmiklós ma a székely megyék legnépesebb városa. Tusnád és Borszék fürdőjéről nevezetes. Tusnád közelében egy kialudt vulkán kráterében keletkezett a csodaszép Szent Anna tó. A Gyilkos tó Gyertyó- szentmiklós közelében van. A két más megyéhez csatolt székely szék adatait nem ismerjük ennyire, mert a megyék területe csak kis része az egésznek. Marosszék legnagyobb városa Marosvásárhely, a székely művelődés központja. Református kollégiuma és katholikus gimnáziuma messzeföldön hires. Nyárádszereda, Bocs- kay István fejedelem városa, nehézkesen fejlődik. Aranyosszék székely községei a különböző egyházak kebelében tömörültek erős bástyává. Ennek az együvé tömörülésnek legkiválóbb apostola a korán elhunyt Balázs Ferenc unitárius lelkész volt. Balázs Ferenc kezdeményezésére az aranyosszéki községekben szövetkezetek alakultak és igy értékesítették terményeiket és igy szerezték be olcsó áron szükségleteiket. A székelység évszázadok óta diaszpóra nép. Földje meglehetősen terméketlen. A havasalji falvakban alig az elvetett magot adja vissza a föld. Egyetlen megyében sem terem annyi gabonanemü, mely elég lenne a lakosságnak egész évre. A magasabban fekvő falvakban csak zabot és kukoricát termelnek. A Sóvidéken már szőlő, dinnye, barack nem terem és a paradicsom csak leszedve, deszkán érik be. A kenyértelen népfölösleg a Székelyföldről elköltözött. Már a világháború előtt megkezdődött a nagymérvű kivándorlás. Amerikába a Székelyföldről 1902-ben még csak 84 család vándorolt ki, de 1903-ban már Csikból 382 személy és Háromszék megyéből 239 személy. Rendkivül nagy volt ugyanakkor a Romániába távozók száma: Udvarhely megyéből 1903-ban 913, Csik megyéből 3459 és Háromszék megyéből 5750 lélek költözött át a havason. Az egész Székelyföldről abban az évben összesen 13,130 személy vándorolt ki, az akkori lakosság 3.4 százaléka. A világháború és a megszállás után újra megindult a népvándorlás. Az erdélyi és székely- földi falvak hivatalnok középosztálya elvesztette lába alól a talajt. Ezek a kenyerüketvesztett hivatalnokcsaládok tömegesen költöztek át a megkisebbedett Magyarországra. Az elmenekült középosztály helyére maga a székely falu termelt uj vezetőket, akik csak egyházi állásokban és magánbiva- talokban tudtak elhelyezkedni. A huszas évek közepetáján aztán újra megindult Amerika, főként Délamerika felé a kivándorlás. Rava, Szentdemeter, Zsákod, Vécke vidékéről rajokban áramlott az Újvilág felé a nép. A rumán hatóságok nemhogy akadályozták volna ezt, de segítették. A dobszóval hirdetett rumán földbirtokreform a székelység helyzetén semmit sem könnyített. A kimutatások szerint 310,583 földhöz juttatott között csak 45,628 magyar volt. Ebből a székelységre csak alig egytizede esett. Magyarázata egyszerű: a Székelyföldön kevesebb nagybirtok alakult ki és a rumán földbirtok-törvény kevesebbet érintett. A községek közbirtokait: a közosztatlan havasi legelőket, a füstök szerint felosztott erdőket azonban lefoglalta az állam. A Csiki-Magánjavak pere sok éven keresztül folyt, utoljára a Népszövetség elé került, de semmitmondó döntést nem fogadtak el a székelyek. Az állam ugyanis lefoglalta a 15,000 csíki földmivescsalád közösen kezelt 62,000 holdas magánvagyonát, házipénztárát, gyógyfürdőit, iskoláit. A Népszövetség döntőbírósága ebből csak 12,- 000 hold erdőt ítélt meg a székelyeknek, de csak úgy, ha a többi ingó és ingatlan vagyonukról lemondanak. így aztán a Csiki-Magánjavak pere elintézetlen maradt. A Székelyföld az elnyomatás alatt elszegényedett, népe pusztult, de el nem veszett. Ezer éve állta már a zord idők dulását, kiállta ezt a fergeteget is, és most, hogy az álom valóravált s a Székelyföld egy része visszatért Magyarországhoz, hisszük, uj élet és szebb jövő derül erre a derék népre.
