Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-10-01 / 10. szám

6 TESTVÉRISÉG Sokat, nagyon sokat lehetne erről a tárgyról írni. Részemről nagyon meg leszek elégedve rövid írásommal, ha három célt elérek vele. i. A befekte­tési bizottság tagjai megérzik, hogy belátással va­gyunk feladatuk nehézségeivel szemben, jóllehet anélkül, hogy enyhíteni akarnánk elköteleztetésük súlyát. 2. A tagság mélyebb megértésére jut a kérdésnek és a dividend óhajtásának legcsekélyebb feladása nélkül bár, de türelemmel várja annak minden veszély nélküli megadhatását s közben igaz értéke szerint értékeli eredeti költségében érintet­lenül hagyott magyar egyesületi kötvényeit. 3. A nagy egyesületeink vezetőségei lehetőleg egysége­sen tárgyalják meg ezeket a kérdéseket és esetleg mindnyájunkra hátrányosnak bizonyulható üzleti versengéseket eleve elkerülnek. MEGJEGYZÉSEK DR. VINCZE KAROLY CIKKÉIHEZ Meg fogja nekem engedni fenti cikk Írója, hogy so­raihoz néhány megjegyzést fűzzek. Reményiem azt annál is inkább, mert amit elmondandó vagyok, sokkal régibb eredetű, semmint azokra a cikk Írója emlékezhetnék. Amikor az állami Insurance Departmentek nyomására minden, a mienkhez hasonló testvériség! alapon működő intézménynek rendezni kellett a belügyeit, mi is rendeztük azt. Mi is, a többi testvér intézmények is, olyan helyzet­ben voltunk, hogy azt megtenni életkérdés volt. Akkori actuarynk az volt, amely ma is az. A világ­hírű Miles M. Dawson and Son cég New Yorkban. Alfréd Dawson ur meghívott, menjek le New Yorkba, vigyem le a szükséges adatokat és leülve az asztalhoz, egy óra alatt jobban eligazodunk, mintha egy évig leveleznénk. Úgy lett. Levittem az adatokat és leültünk tárgyalni. Dawson Alfréd ur azóta elment, hitünk szerint egy jobb hazába, de itt maradt az általa uj alapokra helyezett Egyesület. Áldom emlékét és köszönöm Istennek, hogy nekem is szót adott a tervezésben. Dawson ur elmondta, hogy két módszert követhetünk. Egyik az, hogy nem vesszük figyelembe a meglevő tőkénket és összes tagjainkat úgy tekintjük, mintha 1928 január elsején léptek volna be az Egyesületbe és az akkor elért koruknak megfelelő tagdijak megfizetésére kötelezzük őket. A tagdijak megállapításánál a tagok ko­rára nézve elmegyünk a hatvan, vagy hatvanöt éves korig. Ha valamelyik tag a belépésekor elért kora után kívánná fizetni a tagdijat, annak megfelelő terhet teszünk az ok­mányára. Másik mód, hogy tekintetbe vesszük meglevő tőkénket és a tagok havidiját annak megfelelően állapítjuk meg. A korra nézve ott állunk meg, ahol tőkénk azt meg­engedi. Válaszom az volt, hogy a meglevő tőkét mi, meglevő tagok fizettük be. Az a mienk. Semmi esetre sem megyek bele, hogy a tagok jogai megcsonkittassanak. Az nem lenne igazság, még kevésbbé lenne testvériség. Vagy együtt evezünk öreg tagjainkkal, vagy együtt sülyedünk el. Ha el kell süllyednünk, elsülyedünk, de a testvériség és sze­retet zászlója lesz hajónk árbócán és a legutolsó az el- merülésben. A következmény az lett, hogy a tagdijak megállapítá­sánál megállottunk az ötven éves kornál. Ötven évesnél idősebb tagjaink mind az ötven évesek rátáját fizették és fizetik ma is. Tiszta, tehermentes okmányt kapott min­denki. Öreg tagjaink közül egy sem állott ki a sorból. A fiatalabbak közül elment vagy egyszázötven, ami nagyon kicsi szám volt, tekintettel a körülményekre. A többi vállalta egy keresztyén testület tagjaihoz méltóan a MES­TER utasítását: “Egymás terhét hordozzátok.” Kérdezem mindenkitől: Nem dividend fizetés volt-é ez...? Szerintem az volt és az ma is a szó legkeresztyé- nibb, legtisztább értelmében. Ne feledjük, hogy ugyanakkor más magyar testvér- intézmények a Dawson ur által ajánlott első módszert választották, vagyis: öreg tagjaik havidij megállapításánál a hatvan és hatvanöt évnél állottak meg. Akinek nem tetszett, annak okmányát kamatot fizető megterheléssel látták el. Aztán akinek az sem tetszett, az mehetett Isten hírével. A dividendet leghangosabban hirdető egyik ilyen testvériségi alapon működő vetélytársunk pontosan igy tesz ma is. Pedig az igazság az, hogy ezrével mentek el öreg tagjai a rendezéskor és az általuk otthagyott tőke kamatait sem fizetik ki a nagyhangú dividendekre. Van külömbség a tesvéri intézmények és dividendek között. Nagyrészben az én válaszomon múlt el, melyiket kövessük a két módszer közül. A másodikat választottam és ezért a tettemért ma is felemelt fejjel viselem a fele­lősséget. * De fizetünk mi, az Egyesület tagjai más dividendet is. Árvaházunkban neveljük tagjaink árváit. Aggmen- házunkban otthont adunk az élet harcában elesett öreg testvéreinknek . Árváinknak és öregeinknek minden nap enni kell, minden nap ruha kell, minden nap hajlék kell. Minden nap esznek, minden nap ruházkodnak és minden nap haj­lékuk van. És mi mindennap fizetjük azt a dividendet. amibe ez kerül. A MI testületünk keresztyén testület. Mi igyekezünk MESTERÜNK utasítását követni és “egymás terhét hor­dozzuk.” Nem hiszem, hogy lenne csak egy is közöttünk, aki le akarna térni erről az útról. Istenünk meg fog segíteni a jövőben is. Nemsokára mi is meg fogjuk tehetni, hogy készpénzdividendet is adhatunk majd tagjainknak, de annak adhatásáért soha le nem fogunk térni az általunk most járt utakról. * Cikkíró Nagytiszteletü Uramnak, összes egyesületi Testvéreimnek szeretettel ajánlom az elmondott szavaim megszivlelését. Ha hallanak nagyhangú dividend szólamo­kat, jó keresztyénekhez illő hangon tanítsák ki az ilyen hangosakat arra, hogy mi nem dicsekszünk vele, csak járunk a Mi Utainkon, amely utak nem azokéi, akik han­gos szóval öndicséreti himnuszokat zengedeznek. Szeretettel, Molnár István, titkár. I-----1 MAGYAR ESTÉLYI RUHÁK AMERIKÁBAN A rendkívül sokoldalú munkát kifejtő Hungarian Re­ference Library szenzációs újítással fogja meglepni az amerikai magyar közönséget. A könyvtár egyik szobájá­ban naphosszat folyik a varrás és hímzés. Csodálatosan szép magyar estélyi ruhákat, gyönyörű báli köpenyeket hímeznek és varrnak a fáradhatatlan magyar asszonyok és leányok. A tervek szerint a Hungarian Reference Li­brary a téli szezon folyamán egy hatalmas méretű bált rendez az amerikai összmagyarság bevonásával. Ezen az estélyen Nagymagyarország dicsőséges korszakai fognak megelevenedni. Mindenki magyaros diszitésü estélyi ruhá­ban fog felvonulni, ugyanúgy, mint most az óhazában divatos. Azok, akik a nagy magyar bálra magyar estélyi ru­hát akarnak maguknak csinálni, forduljanak azonnal a Hungarian Reference Libraryhez (19 West 44 Street, New York City) bármely kedden este 7—8-ig, amikor egy szakavatott ruhatervező, Mátyás Anna, örömmel fog ren­delkezésre állani és amikor a ruhák képeit és mintáit is megtekinthetik. A könyvtár külön magyaros ruha ter­vezési tanfolyamot it tart minden kedden este 7—8-ig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom