Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG IS MAGYAROK, MINDENÜTT — 1919 — I Nt. RÚZSA LÁSZLÓ Irta: VÉGVÁRI Magyarok, mindenütt a vegeken, A csikorgó, vad téli éjeken, Kiknek nincs takarótok, vértetek: A csillagokra gyakran nézzetek! Úgy nézzetek a csillagokra, bátor Szívvel, mint hajdan a rab prédikátor Kemény gályapadon, láncok között, — Mert ime, nincs már, ami összeköt Egymással minket, csak a csillagok, Fenyők, mint Etelközben, agy ragyog. De ködön át, de szemfödélen át, Vájjon ma merre mutat uj hazát? Magyarok, mindenütt a végeken, Posta nem jár a téli éjeken, Levél nem száll kedvestől kedvesig, Ér cdrótok a hirt nem rezgetik: Élünk-e még, vagy sírban pihenünk? — Csak a csillagos ég közös velünk. Az ezerévnél ősibb csillagok, Mint Etelközben, fenyők úgy ragyog. Fenn a Fiastyuk őrzi fiait: Mi nagybeteg anyánk virrasztjuk itt. Magyarok, kiknek nincsen vértetek, A csillagokra gyakran nézzetek! Egy csillagra nézzünk mi mind, merőn, Keleten, délen, völgyben, bérctetőn. És érezze, ki rokonához vágyik: Ezer mértföldről azt nézi a másik. Ha elvész, összeomlik is a hon: Találkozunk azon a csillagon. Nyíregyházán evangélikus tanító volt az édes atyja, ő maga kora ifjúságában került több testvérével együtt Amerikába. Otthon tanítónak készült ő is, mint atyja, itt theológiára ment s palástot öltött, mint bátyja, Rúzsa István, a lelkét áldozatos munkával aléltra égető Nestora a magyar lutheránusságnak. Utoljára a clevelandi evangélikusok papja volt. Lelkes, agilis, muzsikális, mindig vidám ifjú pásztor. Mig csak egészsége állotta a munkát... Évekkel ezelőtt azonban ott kellett hagynia őrállomását és mennie nyugatra, délre, naposabb tájak felé uj egészségért... Nem sikerült megtalálnia... "Elment szegény Lacink — írja egyik melegszívű barátja, — megkönyörült rajta az Ur és hazahívta. Azt mondja a felesége, hogy különös dolog történt vele az utolsó két nap. Ő, aki pompásan beszélt angolul, hisz a theologiát a chicagói theologiai intézetben végezte, az utolsó két nap elfelejtett angolul. Csak magyarul beszélt és ha az orvos angolul szólt hozzá, nem értette. Feleségének kellett magyarul mondani azt, amit orvosa angolul mondott. Hát nem különös?! “Luther köpeny, kezében magyar biblia, feje alatt óhazai föld... így megyünk el mi is?” Kérdés, amire fájdalmas a felelet. Olyan fájdalmas, mint annak tudata, hogy ismét elment közülünk, kéthazá- ju “innen-oda, onnan-ide siró” amerikai magyarok, Kossuth népe közül egy szeretett, hivő pásztor. Legyen áldott emlékezete közöttünk. r==t A NEW YORKI MAGYAR KÖNYVTÁR HÍREI Nagyobbodás Szeptember elsejétől kezdve a new yorki Magyar Könyvtár helyiségeit kibővítették. Az állandóan szaporodó könyvállomány elhelyezése céljából egész sorozat uj könyvespolcot szereltek be és külön olvasó terem létesült. Ebben az olvasóteremben a Könyvtárt látogató egyetemi hallgatók, újságírók, tanárok, de különösen az első- és másodgenerációs magyarság nyugodtan és zavartalanul fogja tudni olvasni a Könyvtár értékes köteteit. A Könyvtár 300 személyes előadóterme már tavaly is kicsinek bizonyult. Most egy újabb hatalmas terem létesült, melyet szárnyas ajtóval kötöttek össze az előadóteremmel. Ha a szárnyas ajtót kitárják, akkor egy hatalmas 500 személyt befogadó terem áll rendelkezésre. Értesülésünk szerint a Könyvtár ezeket a termeket nem csak maga használja, hanem más egyesületeknek és intézményeknek is átengedi használatra. Egy modernül felszerelt konyha és ruhatár egészítik ki a helyiségeket, úgy hogy a jövőben a nagyterem vacsorák és táncmulatságok részére is előnyösen felhasználható. Az újonnan alakult Magyar Klub gyönyörű helyiségei közvetlenül a Könyvtárhoz csatlakoznak és pompás berendezésükkel bármelyik new yorki klubnak díszére válhatnak.
