Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 7 above the Danube. To reach him the visitor traverses miles of stairways and marble corridors, endless as the corridors of time, and guarded by figures like shadows out of the past. Beside the last door stands a white and scarlet statue from a medieval museum that suddenly comes to life and flourishes a spear as the door opens. Behind all this facade the Admiral works in a small, rather shabby room. His desk is covered with piles of white paper and piles of sharpened pencils. He likes to draw diagrams as he talks, and one evtning last Winter he reproduced for this visitor the outlines of a French map of the eighteenth-century, a map showing that Transylvania was then the stronghold of the Magyars and their brothers, the Szeklers. Then he drew a military map demonstrating that the Russians were defeated in the Crimean War because they were outflanked at the strategic frontier of the Carpathians. The eyes of the Regent, like the eyes of most Hungarians, were turned toward the lost province. One reason for his immense popularity is that he thinks the same thoughts as his countrymen. A man of great candor and simplicity of mind and manner, straight as a sentry, his thick black hair hardly touched with gray, he looks ten years younger than his seventy-two years. Hungary has lost its coast and its ships and makes no claim for an outlet on the sea, but her ruler is still the Admiral, with the clear, keen eyes of the sailor and the sailor’s respect for sea power. The boast of Budapest is that Horthy is the only head of a state who ever went to see Hitler and came back without giving up anything. Indeed, Hungary is the only state that has stood to gain by the association with Germany. The old Admiral steps warily, knowing that St. Stephen’s crown won’t be much protection if the swastika sweeps down the Danube. Yet this gold and emerald diadem, kept under perpetual guard in a steel coffer, is an ancient and powerful symbol. “Other monarchies put a crown on King, but we put a King under a crown, said the Regent, proudly, and in this pride, certain that the symbol he represents will outlast present realities, he rides his white horse toward Hungary’s old frontiers. (Reprinted from the New York Times. Hungarian translation by Stephen Bogár.) nyában, a vendégeknek használt részben lakik. Aki hozzá akar feljutni, annak a márványlépcsőkön mérföldnyi utakat kell megtennie; szinte végteleneknek látszanak e lépcsők és folyosók, akárcsak az idő s a régi őrség alakjai, mint a régmúlt árnyékai őrzik azokat. Az utolsó ajtónál egy, (a középkori múzeumból való) fehér és scarlát szinü szobor áll, amely szinte élerte kel, amint a dárdával tisztelegve megjelenik, ha nyílik az ajtó. S ezen ragyogó pompa mögött a kormányzó egy kicsiny — mondhatnók szegényes egyszerűségű szobában dolgozik. íróasztala fehér papírlapokkal van telerakva s élesre faragott ceruzákkal. Ha valakivel beszélget, szeret diagrammokat raj- zolgatni s az elmúlt télen, mikor meglátogattam, lerajzolta elibém a 18-ik század egyik francia térképét, amely azt ábrázolta, hogy Erdély akkor erős vára volt a magyarságnak s testvéreinek, a székelyeknek. Azután meg egy katonai térképet rajzolt elém azt mutatva, hogyan verték meg az oroszokat a Crimea-i háborúban, mert a Kárpátok védővonalánál bekerítették őket. A kormányzó szeme, mint minden jó magyaré, az elvesztett területek felé figyel állandóan. Ez az egyik főmagyarázata végtelen népszerűségének, mert hogy mindenben úgy érez s gondolkodik, mint minden honfitársa. Csupa egyszerűség és őszinteség minden szava, minden mozdulata, egyenes mindenben, mint egy igazi őrtálló katona, fekete dús hajában alig pár szál ősz hajjal tiz évvel fiatalabbnak tűnik fel hetvenként életévénél. Magyarország elvesztette egyetlen tengerpartját s hajóit s eddig nem is követelt kijáratot a tengerre, de kormányzója még ma is egy igazi admirális, a tengerész tiszta, éles szemével s a tengerésznek a tengeri haderő iránti igaz tiszteletével. Budapest dicsekedhetik egyedül azzal, hogy Horthy az egyetlen államfő, aki Hitlernél járt s anélkül jött onnan vissza, hogy valamit is feladott volna. Viszont Magyarország az egyetlen ország, amely nyert abból, hogy Németországgal szövetségben áll. Az öreg admirális óvatos minden lépésében, mert igen jól tudja, hogy a Szent István koronája nem sok védelmet nyújtana, ha egyszer a német swastika söpörne át a Dunán. Pedig ez az arannyal és drágakövekkel kirakott diadém, melyet erős ércszekrényben őriznek, ma is egy ősrégi hatalmas szimbóluma a magyar egységnek. “Más államok koronát helyeznek a király fejére, mi pedig királyokat helyezünk a korona alá” — mondotta nem kis büszkeséggel s ez a büszkeség adja neki azt a nyugodt öntudatot, biztonságot, hogy ez a szimbólum, melyet ő most képvisel, túl fogja élni a jelen válságos időket s ebben a büszke tudatban lovagol most fehér lován Magyarországnak ősi határai felé.
