Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-09-01 / 9. szám

■^^A/>*AA*/v*»^*»*«^>>AA^A/NA^AAAA/^AAAAAAAA^AAAAA/^^^^^^^AAAAAAAAAA^^^-AAAaAAAA/**AA/V/V/w,ww\/^»S

HAZAMEGYEK A FALUMBA

Szigorú szeme meg se rebben,

Falu még nem várt kegyesebben Városi bujdosóra.

Titkos hálóit értem szőtte S hogyha leborulok előtte,

Bűneim elfelejteti.

Vagyok tékozló és eretnek,

De engem ott szánnak, szeretnek,

Engem az én falum vár.

Mintha pendelybe látna újra S nem elnyüve és megsárgulva,

Látom, hogy mosolyog rám.

Majd szól: “Én gyermekem, pihenj el,

Békülj meg az én ős szivemmel S borulj erős vállamra.”

Csicsijgat, csitit, csókol, altat S szent, békés, falusi hatalmak Ülnek majd a szivemre.

S mint kit az édesanyja vert meg,

Kisirt szegény, elfáradt gyermek.

Úgy alszom el örökre.

ADY ENDRE.