Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 23 He rose from the ground, and walked about his own bier, putting out his hands to touch everything, to see if it was real. His slow walk, his silent curiosity, paralyzed the funeral guests. Then he smelled the rich odor of cooked chicken, and he knew he had really come back to this life. He was hungry! And he had fasted for two days. He turned to the master of ceremonies, who stood like a stone carving, immobile from dread. Kovats’s tone was one of eager curiosity. “Did you have a chicken dinner?” “Yes,” breathed the master of ceremonies. “May I have a bite of the chicken paprika?” asked the revived in an anguish of eagerness. “No, we didn’t leave a bite.” “Have you killed all my rare poultry?” “Not one is left,” came the frightened answer. “And have you finished all my fine wine, too?” “Nearly, yes.” And then, according to the newspaper, Mr. Kovats, the stingiest bachelor in Hungary, leaned upon his coffin and burst into bitter tears. István and I never knew whether Mr. Weis- lovits connected us with the strange happenings at Kovats’s. or with the subsequent returning of the wooden coffin, for we never returned to the funeral parlor. The zulaug, we decided, was not worth the risk one ran in such a business. Felkelt a földről és saját ravatalához lépett, kinyújtotta kezeit, hogy mindent jól megtapogasson s lássa, vájjon igaz-e mindez. Lassú, nesztelen lépkedése, hangtalan tudnivágyása megdermesz- tette a halotti gyülekezetei. Akkor a sült csirke pompás illatát érezte s most már bizonyosan tudta, hogy visszatért az életre. Éhes volt. És épen eleget bőjtölt két napon át. A temetésrendező felé fordult, aki úgy állt ott, mint egy kőszobor, mozdulatlanul a borzalomtól. Kováts hangja tele volt mohó kíváncsisággal: “Mi az, nektek csirkevacsorátok volt?” “Igen” — hebegte a temetésrendező. “Kaphatok én is egy falatot a csirkepaprikásból?” — kérdezte az életrekelt gyötrő mohósággal. “Sajnos, egy falatot sem hagytunk meg.” “Mi az, az én drága fajcsirkéimet öltétek le”? “Egyetlen egy sem maradt belőlük” — jött az elképesztő felelet. “S elfogyasztottátok az én finom boraimat is?” “Csaknem az egészet.” S azután — amint az újság irta —, Kováts bátyánk, Magyarország legfukarabb agglegénye, reáborult a saját koporsójára s keserű könnyekre fakadt. István és én sohasem tudtuk meg azután, hogy Weislovits ur a Kováts-nál végbe ment furcsa történettel hozott-e kapcsolatba bennünket, avagy a fakoporsónak későbbi visszaszállításával, — mi ugyanis soha többé nem mentünk vissza a temetkezési intézetbe. A “zulág” — úgy gondoltuk — nem éri meg, hogy ilyen veszedelmes kalandoknak tegyük ki magunkat! The new book of Alexander Finta “My brothers and I,” Holiday House, New York zuhich is a continuation of the formerly published “Herdboy of Hungary”, can be purchased at any book store or by the editorial office of the “Testvériség”. Price: $2.00. Finta Sándor uj könyve “Én és az öcséim (Holiday House kiadás, New York) mely az előbb megjelent “Herdboy of Hungary” folytatása, megszerezhető bármely könyvkereskedésben vagy a “Testvériség” szerkesztősége utján. Ára $2.00.
