Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-06-01 / 6. szám
TESTVÉRISÉG 7 “az embereknek bűne és hibája idézi elő azt, hogy biztosabb és türhetőbb, ha a kormányzatot többen tartják kezükben, hogy egyik a másiknak kölcsönösen támogatója legyen.” Különben is az egyeduralom, a “hősies és kiváló szellemeknek sohasem tetszett.” Minden állam életét három tényező határozza meg: a felsőség, a törvények és a nép. A felsőbbség nem öncél, nem kényuraság és rablási alkalom, de isteni hivatás és szolgálat: méltóságát az önzetlenül elvégzett munka nagysága méri. Erre pedig csak a lelki és szellemi arisztokrácia képes, mert “lelki szabadság nélkül senki sem őrködhetik a polgári szabadságon.” “Nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.” A törvények az állam idegei: “a törvény néma felsőbbség, a felsőbbség pedig élő törvény.” Az egyes nemzetek számára fennmarad a szabadság, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyekről látják, hogy hasznukra válnának, de ez mindig csak az igazság és méltányosság jegyében történhetik. “Balgatagok azok a törvények, amelyek Isten jogát figyelmen kivül hagyván, csupán az emberekről gondoskodnak.” Az alattvalók kötelességét pedig Pál fogalmazta meg örökre: “Engedelmeskedjünk nemcsak a harag miatt, hanem lelkiismeretünk miatt.” “Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak, mert aki a hatalmasságoknak ellene szegül, Isten rendelésének szegül ellene.” A krisztusi állam az, ahol az Ur Isten akaratának szolgál a felsőbbség, ezt alkalmazza a törvény és ennek engedelmeskedik a nép.” ELHUNYT MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ Hosszas beteg-eskedés után meghalt Flint, Mich.-ben Melicher Endre újságszerkesztő, az amerikai magyar újságírói karnak egyik legrégibb veteránja, aki közel negyven éven át hűséggel szolgálta tollával Magyar-Amerikát. Melicher Endre 63 évvel ezelőtt született a nógrádme- gyei Balassagyarmaton. Középiskoláit Kassán s a jogtudományokat Budapesten végezte. Korai ifjúságában került Amerikába, ahol legelőször Cleveland, Ohio-ban telepedett le s tanítója lett a róm. kath. hitközség magyar iskolájának. Nem sokkal később belső munkatársa lett a “Szabadság” clevelandi napilapnak s attól kezdve — kevés megszakítással — csaknem állandóan az amerikai magyar sajtó szolgálatában állott. Amikor egyidőben visszavonult az újságírástól, akkor mint közjegyző, jogtanácsos, bankhivatalnok és dohánytermelő tevékenykedett. Ezen a téren is lelkiismeretes buzgóság és becsületesség jellemezte egyéniségét. Mintegy nyolc évvel ezelőtt Flintre költözött át, ahol megalapította a “Flinti Újság” hetilapot, amelyet halála napjáig szerkesztett. Uj cim. Stern tábornokot, aki a vörös hadsereget Finnországban vezette kinevezték “tiszteletbeli istentelenné,” finnországi érdemeinek elismeréséül. Stern táviratilag köszönte meg a megtiszteltetést és kijelentette, hogy továbbra is harcolni fog Stalinért, a kommunizmusért és atheizmusért. OLVASTUK Ács Tivadar: Akik elvándoroltak, Budapest, 1940. 291 oldal Az utolsó hajó, amellyel még jöhetett posta Magyarországról, meghozta Ács Tivadar könyvét is, azonmód frissen, ahogy a nyomdából kikerült. Nehezen vártam, mert nyilvánvaló volt, hogyha ezzel a hajóval nem jön, talán esztendőkig nem ismerjük meg ezt az értékes könyvet, a legértékesebbek egyikét, amelyet valaha világjáró magyarokról írtak. Ács Tivadar könyve az elvándorolt magyarokról azoknak a sajnos, még ma is ritka könyveknek egyike, amelyekben a szigorúan tudományos és lelkiismeretes levéltári és egyéb kutatás egyesül a simán folyó, élvezetes előadással. Az iró kétségkívül tudatosan csinálta igy. Nemcsak gyakorlott iróember, hanem maga is világotjáró magyar, aki évekig élt és kutatott Délamerikában. S bár úgy tudom, hivatására nézve újságíró, ennek a munkának minden egyes fejezete azt igazolja, hogy a tényeket, a sokszor nehéz munkával és sok időáldozattal megszerzett adatokat sohasem engedi elhomályosulni az irói készség és hatáskeresés eszközeinek görögtüzében. Ez az irói és kutatói lelkiismeret teszi lehetővé azután azt, hogy az óriási adathalmazban aránylag olyan kevés a tévedés. A könyv nem azokkal az elvándorolt magyarokkal foglalkozik, akiket valamennyien jól ismerünk. Benyovszky Móric gróf, Kováts Mihály ezredes, Bölöni Farkas Sándor, Haraszthy Ágoston, Kossuth Lajos, Xántus János, Liszt Ferenc, Vám- béry Ármin meg a többiek, bár velők kapcsolatban is tömérdek munka vár még a kutatókra, nem szerepelnek Ács Tivadar könyvében, legfeljebb említés formájában jönnek elő. Ellenben ott vannak azok, akikről eddig alig tudott valamit a magyarság, vagy akiket egyáltalában nem ismert, kisebb- nagyobb emberek tarka-barka egymásutánban, akik mind magyarok voltak s akik majdnem mind becsületet szereztek a nagyvilágban a magyar névnek, sőt, ha nevük hírhedtté vált, akkor is minden esetben érdekes emberek voltak. Egymásután vonulnak fel azok, akiket az ősmagyar haza kutatásának nagy gondolata ihletett meg, Jaksics Gergely, az orthodox papnövendékből lett ázsiakutató és Berzencsey László, ez a csodá
