Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 3 FAJ, NÉP, NEMZET Irta: Dr. VASS VINCE (Református Élet, Budapest) Az első pillanatban úgy tűnik fel, hogy tisztán csak elméleti szükséglet tesz megkülönböztetést e fogalmak között. Pedig egész gyakorlati magatartásunk, a magyar jelen feladatainak helyes meglátása és helyes szolgálata függ attól, hogy összezavarjuk-e ezeket a fogalmakat vagy tisztán látjuk azoknak értelmét. Az elfogulatlanság nem a jelenkor erénye. Nekünk pedig különösen ma életszükségletünk, hogy elfogulatlanul és tisztán lássunk a fogalmak zűrzavarában. A faj tisztán természettudományos, élettani fogalom. Az emberiségre alkalmazva olyan ember- csoportot jelent, amelyik az átöröklés folytán más embercsoportoktól megkülönböztető testi és lelki tulajdonságokkal rendelkezik. A fajiság nemcsak a termeten, a fejalkaton, az orr szabásán, stb. jut kifejezésre, hanem bizonyos lelki sajátosságokon is, mint temperamentum, hajlamok, ösztönös lelki tevékenységek. Meglátszik igy az egész magatartáson. Ez a fontos. És itt egészen mellékes, hogy van-e tiszta faj vagy nincs. Tudjuk, hogy nincs. A ma élő népfajok csak abban különböznek egymástól, hogy milyen “rassz”-beli összetételiiek, azaz milyen faj képletet tüntetnek fel. A magyar faj- képletben pl. uralkodó a Turanid és Alföldi rassz, ami 25—30%-ot tesz ki. A német fajképletben az uralkodó nordikus rassz nincs ekkora százalékkal képviselve. Már ez is mutatja, hogy a faj fogalmát a tisztán élettani területről kénytelenek vagyunk átvinni a történelem területére. Faj alatt tehát a történelem által összehozott élettani életközösséget értünk. Ez azonban már nem a faj, hanem a nép fogalma alá esik. A nép úgy áll elő, hogy a történelem viharában együttélésre kényszerülnek sokszor a vér kötelékével is egybekapcsolt törzsek, sokszor különböző fajok. Közöttük az együttélés, az egyforma életfeltételek, a közös természeti és erkölcsi környezet hatása alatt bizonyos közös testi és lelki sajátosságok termelődnek ki. Természetesen ide is átjönnek az örökletes faji vonások, de ez az örökséganyag a kereszteződések következtében módosul és maga az együttélés is állandóan gazdagítja, alakítja és keveri azt. így szokások, életformák, érzések, vonzalmak alakulnak ki, amelyeket a népi hagyomány ad tovább a következő nemzedékeknek. Bármily tarka, bármily szép legyen is a népiség lelke, bármily értékes vonásokkal rendelkezzék is, eredetének vonásait nem veti le. Ez pedig a közvetlen életérdek. A népet ez hajtotta együttélésre és ez tartja össze. Ezért a népi közösségnek nincs is önmagán tulemelkedő célja. Nem akar mást, csak élni. Hivatást, történeti felelősséget nem ismer. Élvezi örökségét és az életérdek szabályozza sajátos kultúráját, erkölcsét, művészetét, világ- szemlélelét, még vallását is. A nemzet már nem érdekközösség, hanem szellemi közösség. Akkor áll elő, amikor öntudatra ébred egy nép és hivatást, rendeltetést ismer fel, ezzel együtt felelősséget a népek közösségében. Az összetartozás érzése itt már nem közös érdeket jelent, de közös feladatot, közös sorsot, közös látomásokat a jövendőről, közös célokat és eszményeket arról, hogy mivé akarja emelni önmagát és hol van a helye a népek közösségében? Ezért hazát is a nemzet teremt. A népek még vándorolnak, a nemzetek már hazához kötött hivatást és rendeltetést ismernek. Világos ebből, hogy a nemzethez tartozás lelki dolog, öntudatos akarati elhatározáson alapszik. A fajba bele lehet születni, a néphez öntudatlanul hozzá lehet tartozni, a nemzet tagjává csak a nemzeti hivatás öntudatos felismerésével és az akarat eltökélésével lehet valaki. Őseink nemességnek nevezték a nemzetet. Ez a nemesség kezdetben minőségi összfogalom volt. A nemzet tagja, azaz nemes az, aki felveszi a nemzet szellemiségét, hagyományát és hivatását. Hogy később a nemesség rendiséget jelentett, az már az eredeti szellemi arisztokráciát jelentő fogalom elfajulása volt. Mi ragaszkodunk az ősi magyar nemességi fogalomhoz, ami a nemzeti hivatás és kötelességtudat hordozásának minőségét jelentette. A rétegeződés tehát ez: a faj természeti adottság; a népiség lelki adottság; a nemzet öntudatos szellemiséggel és hivatástudattal rendelkező kultur- közösség. Vannak, akik idegenkednek ezektől a megkülönböztetésektől. Ezek valamilyen okból ráesküdtek a faj vagy a nép fogalmára. A német példára hivatkoznak, ahol a faj elméletet és a népközösséget hangsúlyozzák. Mi meg a magyar példára hivatkozunk, bár a németnél is megvan ez a három rétegeződés: a faj és népközösség fölött áll a párt: a nemzeti szocialistapárt. De senki se féltse a nemzet minőségi felemelkedést jelző fogalmától a fajt és a népet. A nemzetbe szükségképpen beleárad a faj és a nép, mint ahogy a nemesitett gyümölcsben benne van a földalatti gyökerek életereje és a törzs nedvkeringése is azonkívül, ami felülről árad bele a gyümölcsbe. A fogalmaknak ez a tisztázása két nagy következményre figyelmeztet, amelyekből nemzeti program származik. Az egyik az a tény, hogy a
