Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1940-04-01 / 4. szám
14 TESTVÉRISÉG "MEG NEM BECSÜLT MAGYAR NEMZETI KÜLDETÉS" AZ AMERIKAI MAGYAR KÖLTŐK Irta: Máté-Török Gyula, ny. testörezredes A Magyarok Világszövetsége hivatalos lapiának egyik legutóbbi számából adjuk a következő amerikai magyar vonatkozású és erősen megszívlelendő cikket: Nemrégen abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Amerikába szakadt hazánkfia, Szécskay György, legújabb, immár harmadik verseskönyvét, dedikálva, nekem megküldeni szives volt. —- Elmélyedtem költeményeiben, romlatlanul magyarnak maradt lelke gyöngyeiben. Nemzeti fájdalom volt olvasnom írásait, mert egész lényemet át meg átjárta soraiba lehelt égő és égető kínja, keserve, a magyar szenvedés, a magyar jaj és siralom, a rászakadt hontalanság mardosó érzése. Versei az óhazából kivándorolt, eltékozolt magyar véreink lelki- és érzésvilágának hü tükrei!... Ezekbe a tükrökbe minden magyarnak, itthonvalónak és külföldön élőnek, bele kell tekinteni, hogy megtanulja a Magyar Szent Földet, a magyar fajt és magyar nemzeti anyanyelv szentháromságát teljes szívvel és egész tudatossággal, nemcsak mérhetetlenül és végtelenül szeretni, hanem mindenkor minden áldozatra készen, harcosan imádni!... Büszkén bevallom, hogy költeményei olvastán sokszor elcsuklott kemény katonai lelkem. . . köny- nyeimet kellett magamba fojtanom, mert a legszentebb emberi érzést, a magyar nemzeti testvériség múlhatatlan, sirig tartó szeretetét gyújtotta lángra bennem. Lélekben leborultam amerikai magyar költőink lantja előtt! ... Az a mélységes magyar meggyőződés lett úrrá rajtam, hogy az amerikai magyar költőink és íróink még eddigelé eléggé fel nem ismert és meg nem becsült magyar nemzeti küldetést töltenek be!... ők édes magyar anyanyelvűnk fenntartói, táltos papjai, legfőbb művészei a messze idegenben, a világ legnagyobb nyelve, az angol, tajtékzó hullámverése közepette! Magyarságunk világitó tornyai! Szellemi vezetői! Magyar írónak, különösen költőnek lenni, mindenkor nehéz volt és ma is nehéz Magyarországon! De amerikai magyar költőnek ennél is nehezebb, százszorosán súlyosabb, mindennél hősiesebb a harca a legdrágább magyar kincsért: a magyar nyelv örök életéért! Hogyha el is némul életünk végével ajkunkon a magyar szó, tovább él ivadékaink ajakán nemzedékről- nemzedékre! Ez szellemi és lelki magyarvédelem! — Ma ismét a magyar nyelv szabadságharcát kell megátalkodott makacssággal megvívnunk! Ezért az amerikai magyar költészet és irodalom annyira érték, nemcsak amerikai véreink életében, hanem az egyetemes egész magyar életben is, hogy külön, kiváltságos, történelmi hely illeti meg a megszentelt magyar nemzeti irodalomban! Helyszűke miatt itt könyveiket behatóan sajnos nem méltathatom, még csak fel sem sorolhatom. Mindössze mutatóul egy pár amerikai magyar költőnek nevét csillogtathatom meg: Kemény György, Kováchy Kálmán, Pólya László, dr., Szabó László, Szécskay György, Tarnóczy Árpád, Rickert Ernő, Borsy-Kerekes György, Reményi József, Crause Bertalan, Tehel László és a californiai Delmárné Keleti Juliska. A finnek, ha egy amerikai városban csak negyvenen vannak, mindenre kiterjedő, mintaszerűen megszervezett clubjuk van. Ennek történelmi eredménye még óhazájuk javára is, napjainkban nyilatkozott meg a legragyogóbban: 25 repülőgépet küldtek ajándékba életre-halálra viaskodó hazájuk szabadsághőseinek nagy segítségéül!. . A magyar tanulóifjúság a gimnáziumtól, polgáritól kezdve az egyetemekig, főiskolákig, ismeri, sőt tulon-tul ismeri az ókori görög és római, az újkor külföldi irodalmát!... Ismeri-e tulajdon nemzetének, az amerikai magyarságnak irodalmát?!... Ismer-e belőle csak valamit is?... Ugyanezt a tetemrehivó nagy nemzeti kérdést kell intéznem a hazai magyarságunknak legalább is értelmiségéhez!... Minden külföldi mozicsillagot, ökölvívó és labdarugó bajnokot ismerünk, lapjaink naponta töm- jénezik! Ez igy tovább nem mehet! A mai roppant nagy történelmi idők parancsa!... Mozgósítsuk az egész magyar művelődés minden harcosát, egész szellemi fegyverzetével, szerte a világon! Szeressük sokkal jobban, forróbban amerikai magyar véreinket az alábbiakban: 1. Az amerikai költészet megismertetése végett adassák ki egy gyűjteményes mü (Antológia) az amerikai magyar költők válogatott alkotásaiból. Ennek a javaslatomnak alátámasztása végett megemlítem, hogy a magyar költők kiváló amerikai fordítója, Kirkconnell Watson, kanadai, winnipegi tanár, egy idő óta azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az amerikai magyar költők verseinek angolnyelvü antológiáját kiadja. Hinni akarom, hogy nemes törekvésében megelőzzük magyarnyelvű antológiánkkal. 2. Minden hazai irodalmi társaság, fővárosi és vidéki egyaránt, állítsa munkatervébe az amerikai magyarság irodalmának ismertetését. Szavaltassuk mindenfelé költeményeiket hazafias ünnepélyeken. Ezzel is tágítsuk a magyarság magyar látókörét és fokozzuk összetartását. E téren nagyot segíthet a budapesti és kassai rádió, az amerikai magyar irodalom gyöngyeit szétsugározhatja legjobb szavalómüvészeink szájából a csonkahaza, a megszállt területek és Amerika magyarjai felé! Ezzel is sokkal szorosabbá kovácsolódna össze szétszórt nemzetünk, a világ magyarjai! Különösen amerikai magyarjaink szivét öntené el egy kimondhatatlan meleg érzés!... 3. Az amerikai magyar költészet antológiája minden magyar gimnázium könyvtárában minden bizonnyal helyet foglal majd és az irodalomtörténet oktatásában is szentelnek egy pár órát a magyar szellem ismeretlen tüzeinek. 4. Az amerikai magyar költők szülőföldjének különös kötelességévé tétessék szülöttjük müveinek szellemi ápolása is. Pl. Kemény György kultusza a kassai Kazinczy köré, mert Abauj megye szülöttje és mivel diákéveit Egerben töltötte, Eger is vegye ki részét ebben. Szécskay György a Bánátban született és iskoláit Kalocsán végezte. — Pólya László dr. tisztelete a Nagy- Kunság kötelessége. Szabó László borsodmegyei, Tarnóczy Árpád nógrádmegyei. 5. Minden eszközzel meg kell teremteni a szellemi és lelki kapcsolatot az amerikai és a hazai magyar költők között. 6. Mindezzel és még sok mással sürgősen meg kell szerveznünk a magyar szellemi alkotótehetségeink szent összefogását szerte a világon! Ez a magyar történelem szent parancsa!
