Református ujság - Fraternity-Testvériség, 1940 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1940-04-01 / 4. szám

TESTVÉRISÉG It zetősége igazolta szegény voltukat, eddigi kiváló tanulási eredményeiket s a legjobban megfelelő fiuk néhányának abban a városban szerzett az illető tanító — később erre alakult bizottság — 7 olyan családot, akik minden héten egy-egy napra vendégül látták ebédre és vacsorára eze­ket a tanulókat. “Napokat ettek,” mert hétfőn pl. “A”-éknál, kedden “B”-éknél, szerdán “C”- éknél stb. kaptak ingyen élelmet. Egy héten, egy napra, vendégül látni egy szegény, tehetséges ta­nulót, — ugyan kinek esett volna ez nehezére ? i Még az étkezés és társadalmi érintkezés szabá­lyaira is megszoktatták őket s ezáltal is nevel­ték az életre ... S amit meg lehetett tenni Magyarországon, — kérdem, — miért ne lehetne ugyanezt meg­tenni véreinkkel, azok gyermekeivel Ameriká­ban?! Washingtonban, Pittsburghban, Philadel­phiában, New Yorkban, Bethlehemben, Perth Amboy, Bridgeport, Cleveland, Chicago, Buffalo (last but not least) Trentonban — ezekben a nagy magyar centrumokban — nem találnánk 7-7 magyar családot, akik hajlandók lennének he­tenként egy napra vacsorát és másnapi lunch-ot adni egy szegény, tehetséges magyar fiúnak, vagy leánynak s nem akadna ismét e helyeken egy olyan család, amelyik saját gyermekük mel­lett lakást adna nekik ?! Kellő megorganizálás mellett ez is elérhető lenne. S tessék elképzelni — ha csak az említett 12 helyen és csak egy-egy ilyen tehetéges, sze­gény gyermeknek tudnók lehetővé tenni a to­vábbtanulást, elvenni a lakás és élelmezés nehéz gondját vállairól, — milyen hatalmas munkát végezhetnénk e téren?! — Sőt! — Joggal büsz­kék lehetnénk arra, hogy ezt magyarok organi­zálták meg s tanulhatnának ebből egyéb nemze­tiségek is, de elismeréssel, igaz megbecsüléssel volnának velünk szemben ezekért az amerikaiak is. A tandíj kérdést pedig hogyan oldhatnók meg? Az előbb emlitett értekezés az érettségizet­tek clubjával s a helyi egyletközi bizottságokkal az anyagi segítés ez ágát vállalhatná magára. Minden ilyen magyar központ — az emlitett 12 főként — vállalhatná saját telepéről, vagy a szomszédos helyekről egy “student” tandijának akár egy-egy piknik, vagy hangverseny, avagy más módon összehozott jövedelemből való fede­zését. Felvetettem az eszmét. Részleteket teljes egé­szében itt, — már csak cikkem korlátok közé vontsága miatt sem adhattam még most. De azok, akik helyeslik a tervet s akik iga­zán szivükön viselik — sokan kell, hogy szivükön viseljék — az amerikai magyar ifjúság napjaink­ban csaknem kétségbeejtő helyzetét s annak prob­lémáinak megoldásán munkálkodnak: magyar lap­jaink, lelkészeink, egyleteink, köreink, nőegyk- teink, nagybizottságaink stb., lássák meg, mit te­hetnek ez ügyben. * * Én vállalom Washingtont! Itt lesz 7 család, akik egy-egy napra élelmet és 1 olyan család, amelyik lakást ad egy tehetséges magyar ifjúnak. Ki vállalja Pittsburghot, ki Clevelandot, ki Philadelphiát, Detroitot, Chicagót stb. ? Ki ? WASHINGTON KÖVETŐKRE VÁR! Bogár István. MÁTYÁS, A NÉP KIRÁLYA Ötszáz évvel ezelőtt született Mátyás király, akit népe máig is valamennyi királynál nagyobb szeretettel emleget, Mondák és adomák ragyogó köntösét és ékes­ségeit ruházza reá. Megindult szeretettel halhatatlanitja, élteti ma is, mint a szegény nép sorsának gondviselőjét, az igazságnak legfőbb őrét. A nép Mátyást egészen magáénak tudja. A hagyo­mány meséli, hogy Mátyás már iskolásgyermek korá­ban megleckézteti a szolga iránt lelketlen fukar gazdát, hogy a megbízhatatlan hivatalnokokkal és önző tanács­adókkal szemben maga álruhában, közvetlenül győződik meg népe sorsáról, hogy kegyetlenül megbünteti a ha­talmaskodó kolozsvári főbírót és hogy Gömörben a nagy eszem-iszomban elvánnyadt nagyurak kezébe odaadja i szőllőmunkások kapáját. A nép mondáiban fölmagasztal és leikével körül­ölel Mátyásban minden tulajdonságot, amelyben önma­gára ismer s igy Mátyás alakjában tulajdonképpen a maga halhatatlanságát magasztalja fel. És a félezeréves néphagyomány valóban a legna­gyobb történelmi igazságra talált rá: az emberiségnek és Istennek az az igazi nagy uralkodója, aki nem ne­hány vagy kevés hatalmasának támogatásával építi a saját hatalma gúláját minél magasabbra és halmoz rá múló kincseket, hanem aki népe egészét, a legalsókat, a leggyöngébbeket is, a legárvábbakat is emberré emeli, aki igazságos. Országának vezetőembereit nem a szü­letési előkelőségek vagy nagygazdagok szűk köréből választja ki, hanem a nép egészének százszor bővebb, gazdagabb seregéből; hadvezérévé tesz egy egyszerű szegény molnárlegényt, Kinizsit; udvarának legkitűnőbb költője lesz a teljesen senkieredetü Csezmicei János és igy tovább. Ma, amikor minden országban a műveltséget és a velejáró erőket hovatovább föltartóztathatatlanul min­denki megszerezheti, amikor ezért mindenütt fölemel­kedik a legalsóbb nép is és lecsökkennek a társadalmi osztályokat elválasztó válaszfalak, ma a legmaibb esz­ményképül ragyog ki elénk a mi Mátyás királyunk ural­kodói alakja. Ezért él máig is halhatatlanul népe lel­kében. “JUST AS I HAVE BEEN...” I have received your Student’s Aid check. I wish to take this opportunity and thank you for it. It has helped a lot, I assure you. I shall pay it back after I have graduated so that others may be helped with their school expenses just as I have been helped. Yours very truly Duquesne, Pa. William Wargo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom