Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 24/1-4. (Budapest, 1901)

3-4. szám

448 D; DADAY A fark mindkét ivaregyénnél az alfelnyilás mögött fokozatosan vékonyodik és egészen egyforma (Táb. XXII, 12. ábra, Táb. XXIII. 1. ábra). A fark belsejében a mirigyek jól megkülönböztethetők. A mirigy kivezető a fark csúcsán meglehetős hosszú, hengeres csövet alkot. A hím spiknlnma a járulékos részekkel együtt három darabból áll (Táb. XXII. 13. ábra, Tab. XXIII, 1. ábra). A hím ivarnyilása előtt 1—2 kis tüskeszerű sörte ül. Számos ivarérett hím és nőstény, valamint fiatal példány is állott rendelkezésemre, melyek közül az előbbeniek méreti viszonyai a következők : Nőstény : egész testhossza : 1'58—18 mm. ; garathossza : 0'25—0'3 mm.; farkhossza: 0'15—0*2 mm.; legnagyobb átmérő: 008—O'l mm. Hím: egész testhossza: l-35—1'5 mm.; garathossza: 0'25—0'3 mm.; farkhossza: O'l5—0'2 mm. ; legnagyobb átmérő : 0-07—0-09 mm. Termőhelye Fiume, hol a kikötő mólójának moszattörmelékéből gyűjtöttem. Legfeltűnőbb jelleme a szájüreg fenekén fekvő erős kutikula-test, a melyhez hasonló más fajoknál nem található. De jellemző a hím spikulumának szerkezete is. -K Körper an beiden Enden verjüngt, der des Weibchens nach vorn oft stärker als derjenige des Männchens. (Tab. XXII, Fig. 14.) Die ganze Cuticula ist geringelt, in der mittleren Schicht sind kleine Stäbchen an einander gereiht, wodurch jene in der Längsrichtung gestreift erscheint. Der ganze Körper ist mit zerstreuten feinen Börstchen bestanden, welche am vorderen Körperende am leichtesten zu unterscheiden sind (Tab. XXII, Fig. 10—11). Um die Mundöffnung erheben sich Pajűllen, deren ich an manchen Exemplaren bis fünf zählte, wogegen meist nur 3 gut sichtbar sind, welche am Ende eine sehr feine, kurze Borste tragen (Tab. XXII, Fig. 10—11). In der Nähe der Mundöffnung sitzen sechs Tastborsten, wovon jedoch blos zwei deutlich wahrzunehmen sind. Die fünf Zähnchen der Mundhöhle sind gut entwickelt, drei derselben sind stets deutlich sichtbar, während die Kontouren der beiden seitlichen mehr verwischt erscheinen. Auf dem Grunde der Mundhöhle steht ein kräftiger, mehr oder weniger halbmondförmiger Cuticularkörper, dessen scharfe SjDitzen nach vorn blicken (Tab. XXII, Fig. 10—11). Das Vorderende des Oesophagus ist ziemlich gedunsen, nahezu bulbusartig, die Oberfläche hier mit dicker Cuticula bedeckt, im Inneren mit drei Cuticularstäbchen (Tab. XXII, Fig. 10—11). Das Hinterende des Oesophagus bildet einen gestreckten Bulbus, in dessen Lumen sich zwei Cuticularstäbchen befinden (Taf. XXII, Fig. 10).