Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 24/1-4. (Budapest, 1901)

3-4. szám

SZABADON ÉLŐ FONALFÉRGEK A FIUMEI ÖBÖLBŐL. 435 Comités der ungarischen Akademie hatte ich Gelegenheit im Sommer 1893, sowie im Frühling 1894 im Golf von Fiume und im Quarnero überhaupt Plankton-Material zu sammeln. Bei der Untersuchung des gesammelten Materials fand ich, ausser zahlreichen anderen Thierarten auch freilebende Nematoden. 1. Anticoma acuminata (EBERTH). (Tab. XXI, Fig. 1—3.) Odontobius acuminatum EBERTH. LOC. cit. pag. 28. Taf. 1. Fig. 6—9. Teste mindkét végén erősen vékonyodik, hátul, az alfelnyiláson túl azonban feltűnőbben. Kutikulája meglehetős vastag, három rétege jól megkülönböztethető ; a legkülső finoman hosszredősnek látszik. Az oldalvonalakban 5—6 sörte sorakozik egy hosszsorban, a garat eleje táján. (Táb. XXI. ábra 1—2). A száj körül hat meglehetős hosszú sörte emelkedik. Szájürege tölcsérforma, belsejében hátrafelé convergáló két kutikula-pálczika van (Táb. XXI. 2. ábra). A garat hátrafelé fokozatosan vastagodik, üregében elől tölcsérszerű területet körülzáró két hosszú kutikula-pálczika van, melyeknek folytatásában a garatüreg csipkézettnek látszik (Táb. XXI. 1. 2. ábra). Az oldalvonal szélessége a test vastagságának egy negyede. A petefészkek párosak. A női ivarnyilás kevéssel a test közepe előtt nyilik. Az alfelnyilás a fark csúcsától meglehetős távol van (Táb. XXI. 3. ábra). A fark az alfelnyilástól kezdve hirtelen vékonyodik; egészben véve igen vékony, csúcsa kissé bunkósódott, de hegyesen- végződik. (Táb. XXI. 3. ábra). A hasmirigy a garat hátulsó végén fekszik és mellső vége közelében nyilik a külvilágba. A három farkmirigy közül a két mellső meglehetős kicsiny, a hátulsó ezeknél sokkal nagyobb (Táb. XXI. 3. ábra). Hímet nem találtam. A rendelkezésemre állott 4 példány között 2 ivarérett nőstény volt s ezek méreti viszonyai a következők: egész testhossza: 1*8—2 mm. ; garathossza : 0*36 mm. ; farkhossza : 0'2—0*23 mm. ; a legnagyobb átmérő : 0-06—0-07 mm. Termőhelye Fiume s itt a kikötő mólójának moszattörmelékéből gyűjtöttem. A kifejlődött példányok méreti viszonyaikkal inkább a BÜTSCHLI-től leirt Anticoma limalis-ra emlékeztetnek, különösen a garatjok és farkuk hosszával, mert az EBERTH példányainak garathossza a test Vs-adát teszi ki. A szájüreg szerkezete hasonlít az EBERTH-féle példányokéhoz. Még eddig csupán a nizzai öbölből volt ismeretes, a honnan EBERTH irta le. * 28*