Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

38 RICHTER ALADÁR mében vett idioblastjai, a melyeknek centralis része gyakran tág üregű és a mesophyllt sokszor jelentékenyebb területről szorítja ki, sugárszerűleg — de a legcsekélyebb szabályosság nélkül elágazó ujjas karjai pedig görbevonalüak, nemcsak a határoló falak, de az ujjas ágak irányára nézve is (Tab. Y, fig. 17a, Tab. IY, fig. 13). WITTMACK előtt máj; PLANCHON és TRIANA is megemlékezik e sajátos szerkezetű astrosclereidékről, a melyeknek a fala többé-kevésbbé erősen megvastagodott, elfásodott és phloroglucin-sósav (Wiesner) reactio hatása alatt intensiv rózsaszínt vesz fel. A Nymphaeaceae «pneumacystes»-eivel tényleg rokonképletek lehetnek és az assimilationalis rendszernek jelentékeny, mechanikai értelemben vett megerősítésére hivatvák. H. 0. JUEL e képleteket a Marcgravia polyantha szárképletének laCunosus kéregszövetében is constatálja és valószínű, hogy a levegővel telt szövet összelapulás (esés)-ának a megakadályozására szolgálnak. A levelek mesophylljében szintén csak mechanikai szereppel bírhatnak, t. i. hogy a leveleket a lehető legnagybob szilárdsággal ruházzák fel és arra képesítsék, hogy a levéllemezre függőlegesen ható erők ellenében (vihar, trópusi eső) a lehető legnagyobb ellentállást fejthessék ki. Mindez korántsem zárja ki WITTMACK ama nézetének a lehetőségét, hogy czéljuk : a felső s az alsó bőrszövet között feszítő pillérek-ként működni. Az orthot-rop hajtás szabadon álló s bőrnemű leveleiről, kis terjedelmükhöz képest e tekintetben valóban bőven van gondoskodva és az «anyag megtakarításának az elvét» itt a legkevésbbé sem látom megvalósítva; ellenkezőleg, a természet e tekintetben csak a trópusok alatt gondoskodhatott oly pazarul, a midőn a mesophyll astrosclereidjei nyomon követik egymást és karjaik úgyszólván egymásba fonódnak. A mesophyllbe ágyazott kis edénynyalábjai is erősen megvastagodott falú sejtekből álló sclerenchym-ívvel vannak megerősítve mind a két bőrszövet felől. Monstera acuminata C. KOCH. (Marcgravia paradoxa Hort. Bot.) A Marcgravia paradoxa név alatt lappangó Monstera acuminata-m\k a substratumhoz tapadó levelei a Begonia-le\e]ek általánosan ismert levélszabására emlékeztetnek (Tab. IY, fig. 14); ezek a kúszó ág két oldalán a Marcgravia-hoz hasonló módon kettős sorba illeszkednek úgy, hogy a levélíönák s a substratum között még mindig elegendő tér marad a lecsapódó vízgőz s a meleg levegőnek kellő condensálására. E levelek alsó színe a minimalis fényhatás következtében feltűnően halavány és ez főleg a szivacsparenchyma elszíntelenedő chloroplastjain látszik meg leginkább^ A k. m.-ben mind a két bőrszövet magas, tágnyílású és vékonyfalú