Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)
1. szám
32 RICHTER ALADÁR anatómia szempontjából; látván a feltűnő alkalmazkodási képességet, a melylyel e kúszó bokor, mint epiphyt növény az üvegház mohos-nedves falán dúsan vegetál, sőt jónak találta a véletlenül mellette levő vízmedenczét a léggyökerek egy eddig ismeretlen féleségének a fejlesztésére is felhasználni. 1 «. Vegetativ szerveiket illetőleg mindenekelőtt feltűnő a Marcgravia-k kétféle ágképződése, a mely a levelek dimorphismusával áll kapcsolatban. Ugyanis vannak (orthotrop) ágai, a melyek hengeresek, vastagabb húsú, bőrnemű, spiralis állású leveleikkel átborúlók és mindezeket a buga-virágzat tetőzi be ; ezek a szorosabb értelemben vett reproductiv, vagyis termő (fertil) ágak. Vegetativ és pedig meddő (steril)-nek mondott (plagiotrop) ágai ellenben kapaszkodásra szolgálnak, két sorba helyezkedő levelei pedig fonákjuknál fogva valamely fatörzs, vagy sziklafalhoz, szóval a substratumhoz simulnak (Tab. II. Fig. I). 2 BAI LI,ox 3 a Marcgra via-genus e tulajdonságát a genus charakteristikumában a következő szavakkal jelzi: «Frutices epiphytici vei scandentes, rarius arborescentes ; foliis alternis heteromorphis ; in ramis sterilibus repentibus, sessilibus, in ramis liberis coriaceis, exstipulaceis.» WITTMACK: 4 «Folia dimorplia in genere unico (Marcgravia), ea ramorum floriferorum maiora, ovata, oblonga vel lanceolata Kami eximie dimorplii : alii semper steriles, radicibus repentibus vel scandentibus pnediti, confertim et distiche foliati. complanati ; foliis quam in fertilibus, minoribus, sessilibus basi insequalibus, plerumque approximatis ; alii fertiles remotis, ssepissime maioribus, ovatis oblongis vel lanceolatis, integris etc.» BENTHAM és HOOKER 5: «. . . . Folia coriacea, integerrima, ramorum sterilium in arbores rupesque repentia, saepe heteromorpha parva submembranacea. » Szükségesnek tartottam, hogy a legfőbb leíró munkák néhány főbb passusát idézzem: azért, mert ha egy a Marcgravia botanikus kertjeinkben, úgy az bizonyára a Marcgravia paradoxa; holott ez, valamint a Marcgravia dubia — az alább adandó fejtegetésekből kitetszik — helytelen meghatározás, illetőleg téves systematikai felfogás révén 1 Erről más alkalommal. 2 Vesd össze : K. SCHUMANN, Lehrb. der systematischen Botanik. Stuttgart, 1S94. p. 429. 8 H. BAILLON , Hist, des Plantes. Paris, Tom. IV, 1873, pp. 26-2—263. 4 Flora Brasilieiisis. Fase. 81. Leipzig, 1878, p. 215. 5 Genera Plantar. Vol. I. 1S62— 7. p. 181.
