Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)
1. szám
IG FRANCÉ infuzoriumot STEIN Csehországban találta. Mint a mellékelt S'TEIN-féle rajzok kópiájából látható, tökéletes a megegyezés a megfigyeltem forma és Tetramitusa közt. A cseh búvár * már nem adhatott szöveget mesteri tábláihoz s így további érdemleges összehasonlítást nem tehetek, de már az adott négy rajz után is bizonysággal lehet ítélni. STEIN helyesen figyelte meg a nagy hosszanti bemélyedést, a négy ostor jellemzetes állását, a vacuolum s a sejtmag elhelyezését; rajzai, különösen pedig a második és harmadik kitűnően adják vissza a Collodictyon általános habitusát (1. 2. ábrát). Nem kétlem, hogy a Tetramitus sulcatus ST ., a Collodictyon triciliatum CART , és alakom tökéletesen identikus. BüTSCHLit ** is ezen meggyőződés vezette, mikor a Collodictyon synonymjegyzékébe belevette, hogy Tetramitus p. p. (sulcatus) STEIN». Nem ilyen egyszerűen végzünk azonban a IvLEBs-féle Tetramitus sulcatumsal. A jeles svájczi búvár oly leírást ad, hogy bátran ideiktathatom, mi monografikus tanulmányomban amúgy kívánatos is. KLEBS leírása — fordításban — így szól:*** «A test vastag tojásformájú, némileg lelapított, mellül erősen szélesbedő, hátul pedig elkeskenyedő, mellső részén besülvedésben négy, nem egyformán hosszú ostort visel. Ezek alapja előtt az oldalon és csavarmenetesen mély barázda vonul a test hátsó végéig. A mag a test mellső végén fekszik, a lüktető hólyag pedig a hátsón. Hossza = 17 PI, szélesssége = 15 JJL. BÜTSCHLI ezen csak STEIN-tői ábrázolt alakot a Collodictyon triciliatum CARTER-rel azonosítja. CARTER adatai szerint ezen szervezet háromcsillangós és egész testével veszi fel táplálékát, miért is valószínűleg (wohl) más alakkal van dolgunk. A megfigyeltem egyének általában STEIN ábráival egyeznek meg és kétségkívül Tetramitus-félék. Ugyan nem láttam a barázdát oly szabályos medián-lefutásban, mint ezt SEEIN rajzolja. Mindig többékevésbbé oldalra csúszott, elől aránylag széles, hátrafelé keskenyedő volt. Az ostorok együttesen erednek s különböző hosszaságúak; két rövidebb és két hosszabb van; de mozgásuk közben hogy viselkednek, nem mondhatom. Szilárd táplálék felvétele kétségkívüli és pedig ezen alak, ellentétben minden más fajjal, aránylag nagy testeket, Monas-féléket és hasonlókat vesz fel, melyek nagy gömbölyded csomókba egyesülnek a testben. A táplálék felvételét nem lehetett megfigyelni, ele nagyon valószínű, hogy az oldali barázda felső része szájnyílás is. * STEIN, Organismus III. Flagellaten. Tab. II. Abth. IX. 1—4. ábra. ** BÜTSCHLI, Protozoen, 841. lapon. KLEBS, Flagellatenstudien, I. 326—327. lapon.
