Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 22/1-4. (Budapest, 1899)

1. szám

14 FRANCÉ ostorosok száma óriási mértékben felszaporodott s augusztus 2í)-én a víz felületét valóságos «Wasserblüte» borította. Ugyanez arányban szaporodtak a Collodictyonok is. Ezen anyagból kulturát készítettem. Ebben a C. feltűnően gyorsan pusztult, sokkal gyorsabban, mint az Euglenák. Ismételt kísérletek is csak arra vezettek, bogy a C.-ok már akkor halnak el, mikor az Euglenák még frissek. Ennek oka azonban, úgy látszik, nem az ilyen tömeges kultúrákban rendszerint bekövetkezendő rothadásban van, mert C.-ok, melyeket szándékosan erősen rothadó vízben tenyésztettem, ott egy ideig igen élénkek (.Spirillumok, Cyathomonas, Sarcina, Bacterium, Micrococcus-*artalmú víz.) De nemsokára ebben is elhalnak. Ilyenkor mozgásuk intenzitása gyengül, nyugalomra térnek. Testük hirtelenül kissé felduzzad. A lüktető ürese beszünteti működését. (Talán kapcsolatos egymással e két tény?) Ezen stádiumba esik az ostorok degenerácziója. A plasma habossá válik, nagyszámú vízürese lép fel, kisebb-nagy óbbak. A mag ilyenkor még intact, de élesen látható, mi infuzoriumokon afféle Hippokratesi vonás számba megy. Későbben a magtestecskében is látszanak vacuolumok. Végül bekövetkezik a katasztrófa. Valamely helyen felpukkad a sejt, nagy cseppekben nyomul ki a plasma. E cseppek eg egy vacuolumot, egy-egy mikrosomát vagy keményítőszemcsét zárnak körül. Azután gyorsabbá válik a felbomlás. A test szétfolyik. Ilyenkor látszik jól, hogy nincsen pellicula. Legellentállóbb a sejtmag körülötti rész. Ez néhány perczig megmarad, de végre ez is összefolyik, de akkor is tömörebb marad, A kiszáradó vízcseppben keletkező áramlás végre elsodorja az utolsó maradékot is. II. Nézzük most, mennyiben lehet-e az elért eredményekből következtetést vonni a rendszerre s ha igen, mily mértékben változtatja ez meg az eddigieket ? Mindenekelőtt tisztába kell jönnünk, hogy megegyezik-e a megügyeltem infuzorium a szerzők leírásaival, tisztába kell tehát jönnünk azzal, mennyiben egyezik meg CARTER, STEIN, BÜTSCHLI és IVLEBS Tetramiiusa, illetve Collodictyona egymással s a tőlem adott leírással. CARTER eredeti dolgozatát sajnálatomra itt Budapesten nem tudtam megszerezni. Azonban SAVILLE KENT kézikönyvébe átveszi CARTER minden lényegesebb adatát, úgy hogy leírásából és mivel CARTER rajzainak másolatát is adja, egészen bátran megbírálhatom CARTER alakját. A mennyire ezt megtehetem, látom, hogy CARTER Collodictyona identikus a megügyeltem alakkal. Bizonyítékul röviden ismertetem CARTER leírását. Collodietyona, mezítelen, szabadon úszó, igen plastikus és alakváltoztató, endo-