Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 21/1-4. (Budapest, 1898)

3-4. szám

474 Dí MADARÁSZ. erdőgondnokságaihoz támogatásom czéljából intézett, részben annak a szívességnek, melyben engem dr. MAZURANIC BOGOSLAV képviselő úr részesített, ki nemcsak kalauzolásával szolgált, hanem rendelkezésemre bocsátá ornithologiai szempontból is igen fontos és érdekes magán vadászterületét. Jelen alkalommal kizárólag a czimben említett Saxicola aurita TEMM. és Saxicola melanoleuca (GÜLD.) fajokról szándékozom írni, nem terjeszkedvén ki az ugyanakkor gyűjtött más fajokra, melyek habár a gyűjteményre nézve részben szintén újak, az irodalomban azonban már meg vannak említve. Ilyenek a Sylvia orpheus, Emberiza cirlus, Rudytes borealis, Microjms melba, Columba livia, Caccabis saxatilis stb. Május 11-én a sziklás tengerpart meredek és hozzáférhetetlen üregeiben tanyázó szirti galambokra vadásztam a Novitól kelet felé fekvő Povile helység egyik kis öblében MAZURANIC dr. és HAJDÚ REZSŐ m. kir. erdészszel, s épp az elejtett első példányban gyönyörködtünk, midőn BÁRÁNYOS preparátor — aki addig a környék bokrai között tett botfegyverével próbát — kezében egy fehér-fekete madarat mutogatva közelített hozzánk. A madár a keleti hantmadár (Saxicola melanoleuca) volt. Ő tulajdonképen a dalos poszáta (Sylvia orpheus) fészkének keresésére ment a bokrok közé, hol az erős tüskékkel fegyverzett — Paliurus aculeatus — növény egy ágán fenakadva találta e példányt. Tüzetes megvizsgálás után kitűnt, hogy a madár véletlenségből végezte ki önmagát, beleakadván egy tüskébe s valószínűleg vergődései következtében torkán felhasadt bőre kétszeresen csavarodott az ág köré. E különös helyzetben kimúlt madár négy nap óta lóghatott élettelenül, mindazáltal még alkalmatos volt a preparálásra, melyet ugyan abban a helyzetben örökítettünk meg a Múzeum részére, amint a tüskés ágon halva csüngött (1. ábra). A galambvadászatnak ezzel természetesen vége lett s nyomban neki indultunk a keleti hantmadár tanyájának felkeresésére. Alig hagytuk el Povile helységét, a végtelen szikla törmelékek között hirtelen két párt pillantottunk meg, melyek jó sokáig fárasztottak bennünket az üvegéles kődarabok között. Végre sikerült egy szép hím példányt lelőnöm. Másnap gyalog indultam a Noviból Povilebe vezető országúton, hol már a félúton mutatkoztak a keleti hantmadarak, de olyan ravaszok és óvatosak valának, hogy eg}

7et sem lehetett közülök lőtávolra kapni. Mire nagy ügygyei-bajjal a szikla magaslatra kapaszkodtam, hogy a keleti hantmadarat becserkészszem, addig a madár megint a mélység valamelyik kődarabján billegtette farkát. Egyszer fegyver nélkül mentem ki, ekkor közelről bevártak. Alig harmincz lépésnyire tőlem szállt le az országútra egy tojó s nemsokára mellette termett a hím is. De úgy látszik nem érezték magukat kellő biztonságban, mert csakhamar felszálltak az út mellett