Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)
1-2. szám
201 közel esők, a melyek 14 hosszúak és mintegy 5'5 [x szélesek; a rostellum alsó részén levők 10-5 JJ. hosszúak s 5 [I szélesek; az alaphoz legközelebb esők pedig még ezeknél is kisebbek. 1 A nyak 088—1-20 mm. hosszú, s az egész test 144—160 proglottisból áll. Az elülső proglottisok vonalszerűek s mintegy 0-32 mm. hosszúak. A strobila közepén lévők körülbelül négyszögűek (1*4 mm. szélesek és 1"6 mm. hosszúak), a proglottisok elülső része azonban valamivel keskenyebb, mint a középső rész, a mely a pórus genitalisnak megfelelőleg a fiatalabb izekben kissé kidomborodik. A proglottis hátulsó része kissé szélesebb, ennélfogva a strobila lateralis részei gyengén fogazottaknak látszanak. A teljesen fejlett proglottisok, melyekben tehát már a szaporító szervek is elérték teljes érettségöket, hosszanti átmérőjüknek megfelelőleg megnyúltak s körülbelül kétszer olyan hosszúak, mint a milyen szélesek. Az utolsó, illetőleg már érett petéket is tartalmazó, vagy levált proglottisok pedig mintegy 4-5 mm. hosszúak, 0'70—0'75 mm. szélesek, hengerszerűek s rendesen világos sárgás színűek. A szaporító szervek (3. ábra) közül legelőször a cirrus-zacskó és a vas deferens tűnik fel a proglottisok széléhez közel, úgy hogy a 85—86. íztől kezdve már jól kivehetők; ellenben a herék hátrább, a női szaporító szervek pedig csak a strobila közepe táján ismerhetők fel. Egy kisebb példányban mintegy 58—60 proglottisban láthatók fejlett szaporító szervek s ezek közül az utolsó 5—6 ízben érett peték. A pórus genitalis (közös ivarnyilás) a lateralis szélnek közepe előtt, vagyis a proglottis feji végéhez közelebb fekszik. Az olyan proglottisoknak, a melyekben már fejlett szaporítószervek láthatók, mind a két szélén találunk néha egy-egy kis kúpalakú szemölcsöt, mely a cirrus-zacskó elődomborodása folytán keletkezik. Ellenben a teljesen érett, tehát már érett petéket magában rejtő, különösen pedig a levált proglottisokon, melyek a petéktől liengerszerüen megduzzadnak, inkább csekély bemélyedés látható az ivarnyilasnak megfelelőleg. A pórus geuitalisba (3. ábra sg) beszájadzanak a szaporító szervek vezetékei, tehát egyrészt a cirrus-zacskó (3. ábra c), másrészt a vagina (3. ábra va). A cirrus-zacskó tetemes nagyságú (250—260 JJL hosszú és 120—130 p. széles), közepén kiöblösödő, két végén, de különösen a vas deferens felé eső részletén elvékonyodó, úgy hogy ennek következtében körte1 A horgoknak a rostellummal való összefüggésük igen laza, úgy hogy a legóvatosabb preparálás daczára is megtörténik, hogy egyes horgok félre csúsznak a sorból, vagy leválnak ; ennek a körülménynek tulajdonítható egyes horgoknak rendellenes helyeződése a PuEisz tanár photogrammja után készült 2. ábrán is. Különösen nagy ügyeletet igényel a fedőlemeznt-k a praeparatumon való elhelyezése, miután a fedőlemez helyzetének változtatása vagy igazítása közben rendesen számos horog leválik s az egyes sorok hiányosakká lesznek.
