Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)
1-2. szám
3 hogy Z ACH rútul visszaélt FRIVALDSZKY IMRE bizalmával, a neki küldött pénzt elköltötte, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy megbízója számára rovarokat gyűjtsön. FRIVALDSZKY JÁNOS ily körülmények közt nem tehetett egyebet, mint hogy theologuá kisérőjével együtt maga hozzá látott a gyűjtéshez és ZACHot is munkára szorította. Ez utóbbit rokonczátlan és szemérmetlen magaviselete miatt, melyet kivált török nőkkel szemben tanúsított, nemsokára kénytelen volt ugyan elküldeni; de ő maga szorgalmasan gyűjtögetve, TERREN ANDRÁssal 10 hónapig ott maradt Kréta szigetén. Majd áthajóztak Kis-Ázsiába és előbb Smyrna, aztán Brussa vidékén állapodtak meg; ez utóbbi helyen kivált a brussai Olympust kutatták át. Gazdag zsákmánynyal megrakodva érkeztek egy évi távollét után 1845 tavaszán haza. Egy év múlva azonban ismét keleten találjuk FRIVALDSZKY jÁNOst, most már FRIVALDSZKY IMRE társaságában. Ez utóbbi ugyanis meglátni óhajtván európai és ázsiai Törökországnak mindazon vidékeit, a hol kiküldött embereivel 12 éven át természetrajzi gyűjtéseket végeztetett, 1846 tavaszán FRIVALDSZKY JÁNOssal oda útra kelt. Ketten beutazták aztán Bulgáriát, a Balkán déli lejtőit, Konstantinápoly, Brussa és Smyrna vidékét, és mindenütt szorgalmasan gyűjtöttek. De FRIVALDSZKY IMRE megbetegedése miatt nem folytathatták tovább eredeti úti tervöket Krétába és Egyptomba, lianem megfordultak és Corfun, Máltán, Sziczilián, Olaszországon és Ausztrián keresztül visszatértek hazájokba. A gyűjtött gazdag zsákmány feldolgozása és rendezése ismét sok dolgot adott mindakét FRiVALDszKYnak. De JÁNOsnak e mellett még arra is kellett gondolnia, hogy mérnöki diplomáját megszerezze. E czélból 1847—48-ban letette a mérnöki szigorlatokat, ámbár nem volt szándékában, hogy valaha tényleg mérnöki praxissal foglalkozzék. Az alatt a nyolcz év alatt, melyet FRIVALDSZKY IMRE iskolájában töltött, annyira beleélte már magát az állattani munkálkodásba, hogy arról többé nem akart lemondani. Egyelőre megvolt a biztos kenyere FRIVALDSZKY IMRE oldalán, azontúl pedig ott kecsegtette őt a remény, hogy előbb-utóbb végleges álláshoz fog juthatni a magy. nemz. Muzeumnál. Ez a reménye nemsokára csakugyan beteljesedett. FRIVALDSZKY IMRE ? a ki a Muzeumot már 1822 óta mint segédőr szolgálta, de a ki rovarkereskedése, főleg azonban gazdag nősülése következtében vagyonos emberré lett, hivatalos állásáról 1851. tavaszán állítólag megrongált egészsége miatt lemondott. Helyére FRIVALDSZKY JÁNOS, a ki a Muzeumban már 1850. julius 1. óta mint önkéntes dolgozott, 1852. január 29-én a természetiek tárának segédőrévé, még ugyanazon év deczember 18-án pedig rendes őrévé neveztetett ki. Csak ekkor, 30 éves korában jutott tehát FRIVALDSZKY JÁNOS független biztos álláshoz, olyanhoz, a mely csöndes természetének és hajlamainak l*
