Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 20/1-4. (Budapest, 1897)

1-2. szám

IS «Biologiai megjegyzéseket a madarak szokásairól, viselkedéséről, hangjáról, költözéséről stb. egypárszori látás után -— nézetem szerint — nem érdemes írni, mert az ilyen megjegyzések egyszerű vadászati élmények értékére devalválódnak, s azért nem erre a helyre valók. De ezeknek az ismeretét is megadja majd a tapasztalás. Nagy hévvehkedvvel fogtam hozzá még Friedrich-Wilhelmshafenben, hogy ilyenszerű megfigyeléseimet összeállítsam. Az lett belőle, hogy mikor egy-egy fajról a futólagosan odavetett megjegyzéseket összefoglaltam, megint vettem észre olyas valamit, a mi az én addigi igazságaimat bizony megdöntötte. Hát olyan megfigyeléseket, a mikből minden következő levélben le kell tagadni valamit, haza küldeni nem érdemes, de nem is tanácsos, mert azt érném el vele, hogy idővel valódi értékű megfigyeléseimnek magam sem hinnék, más még kevésbbé. Ezért hiányoznak annyira az ornithologiai részből a biologiai megjegyzések. Egészen más helyzetben van a futólagosan tanulmányozó. Az bátran gyűjthet ilyen kétes értékű megfigyeléseket, mert nem lévén többé alkalma az ellenkezőről meggyőződni, mindig bátran esküdhetik az ő kétségtelen igazságaira. Nem akarok félreértetni! Nem állítom, hogy az ilyen biologiai adatok gyűjtése haszontalan fáradság. Magam is szorgalmasan feljegyzek minden körülményt, mit figyelemre méltónak tartok, czédula-jegyzéke van nálam minden madárfajnak ; de még most haza nem küldöm, míg a tapasztalás rostáján át ki nem hull belőle a belekerült búrján magva. A madarak hangjának idejegyzésével is nagyon takarékoskodtam. Mert ezeknek az értékében is nagyon megingott hitem, mikor látnom kellett, hogy a FENICHEL-feljegyezte madárhangok után egyet sem, de egyetlen egy madarat sem voltam képes felismerni! A benszülött madárnevek följegyzése a 67—132. számok közt abban maradt. Az időtájt költöztem át a Kutter-szigetre, a hová benszülöttnek nem volt szabad belépni. Készültem ugyan, hogy a névteleneket egyszer összepakolom és átviszem Gragetre vagy Sziárba, de később kifogytam az időből, haza kellett mennem becsomagolni. A benszülött nevek megtudása mindig nehézséggel jár. Hogy magát érthetőbbé tegye, a benszülött sohase mondja a saját nyelvén való nevet, hanem azt, a miről gondolja, hog}' az európai könnyebben megérti, tán éppen a munkásoktól használt nevet. így vezették félre FENiCHEL-t is egy pár névvel, épen a paradicsommadárnak és a koronás galambnak a névévé^ a rojt már most lietyreigazítok. ^ Előre kell bocsátanom, hogy többnyire Bismarck- vag}- Salamonszigetségbeli munkásokból promoveált vadászlegények, legalább a vadászat tárgyát képező madarakat, másképen hívják, mint a benszülöttek. Ha van náluk is ilyen madár, használják a hazai nevet; ha nincs, valami analog nevet adnak neki. A benszülött nagyon hamar megtanulja ezt a nevet,