Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)

1. szám

ból erednek, némelykor azonban, legalább látszólag, a szemölcs négy sarkából (III. Táb. 19. ábra). y Nem értek egyet e tekintetben DiLL-lel, ki

1 a Carteria obtusát úgy rajzolja, hogy két csillangója a sejtfal külső, kettő pedig annak belső határvonaláról ered. Jódgőzzel elölt rajzók csillangói igen jól vehetők ki, s ilyenkor látszik csak ezek tetemes hossza, mely minden esetben eléri a 25 [i-t ; a csillangók azonban még gyakran hosszabbak is. Aránylag elég vastagok (DILL aránytalanul vékonynak rajzolja azokat), mindvégig egyforma vastagságúak és plasmájuk különös szerkezetet nem mutat. Igen jellemző az ostorok állása. Ezen tényt az irodalomban meglehetősen elhanyagolják ; pedig mindenki, ki tüzetesebben foglalkozik alsórendűekkel, észreveheti, hogy ostoraik állása milyen állandó és jellemző bizonyos rajzótestekre és véglényekre. Mindkét előttem ismeretes Carteria ostorai normális állapotban ívesen visszafelé kanyarodnak, miként ezt a III. Tábla 2., 3., 4., 5., 18., 19. és 20. ábráján lerajzoltam. Ugyan akárhányszor láthatni oly Carteriát is, melynek csillangói egyenesen kinyújtva mellfelé állnak (péld. III. Táb. 1. ábra); de ilyenkor vagy zavaró ok idézte ezt elő, vagy pedig a csillangók néhány perez múltán visszanyerik jellemző hajlásúkat. Könnyen érthető, hogy ezen hatalmas s szépen fejlett ostorkészűlék működésekor igen élénk mozgást létesít, s ez typusos Volvox-szerű : egyenletes s a test hossztengelye körüli balról-jobbra való rotatióval járó. A sejtek legfeltűnőbb alkatrésze azok chlorophyllje, mely nem az egész sejttartalmat festi meg, hanem mindig határozott alakú elkülönülésekhez, úgynevezett chlorophorhoz van kötve. A szépen sárgás-zöld színű sejtek első pillanatra ugyan chlorophort megkülönböztetni nem engednek. Rendesen a sejt két hosszirányú szegélyén sötétebb zöldszínű, míg mellső végén teljesen színtelen térség látszik. Ki tüzetesebben nem foglalkozik a részletekkel, ennek alapján azt véli, hogy a chlorophyll stromája hajlott s fennt kimetszett lemez. DLLL, a Carteria genus legújabb kutatója, is ilyennek mondja ezt.

2 Már mintegy öt esztendeje foglalkozom a Volvo cineákkal és a rajzósejtek ezreinek megvizsgálása mindig csak ugyanazon eredményre vezetett a chlorophor dolgában. Mindkét Carteria-îaj e tekintetben is illett többi rokonai közé, a chromatophor itt is olyan, mint a többi általam megvizsgált Volvocineánál.

8 1 DILL. Op. cit. T. V. 39. 40. ábra. 2 DILL. Op. cit. 353. 1. 3 Vizsgálataimat a Volvocineák következő nemeire terjesztettem ki: Chlamydomonas, Carteria, Chlorogonium, Sphaerella, Phacotus, Coecomonas, Pteromonas, Kleiniella, Astrogonhim, Gonium, Pandorina és Eudorina.