Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)

1. szám

elterülő nagy pocsolya vizében, Carteria multifilis FRES. és Chlamydomonas-ok társaságában, még pedig oly nagy mennyiségben, hogy ezen moszat a vizet élénk sárgászöld szinűre festette.

1 Csaknem egy teljes hónapon át napról-napra friss anyag volt rendelkezésemre e helyen, úgy, hogy az összes vizsgálataimat élő növényeken végezhettem és az alábbiakban leírtak több száz egyén megvizsgálásának eredményei. A vegetativ alak úgy nagyság, mint pedig alak tekintetében lényegesen különbözik a gametáktól, s mint a Chlamydomonadinák egyik legnagyobb faja, a megfigyelőre már első pillanatra is idegenszerű benyomást tesz. A sejt alakja nem mindig egyforma; leggyakoribb ugyan a DILL megfigyelte hengeres s a végeken letompított alak (III. Táb. 19. ábra); de ugyancsak nem ritkák a hosszúra nyúlt hengeres rajzósejtek sem, melyek mindkét végükön hegyesednek ; e hegyesedés azonban a csillangót nem viselő úgynevezett « hátsó » testvégen mindig feltűnőbb és élesebb (III. Táb. 16. ábra). Ha ehez még a mellső testvég kihegyesedése is járul, akkor a testalak sokszor a Chlorogonium euchlorum-éhoz hasonlít. Ezen különböző alakú rajzók egymással keverten, egy és ugyanazon lelőhelyen fordultak elő, s az alakot nem tekintve, miben sem különböztek egymástól. Nem látok tehát okot, hogy a különféle testalakra való tekintetből ezeket rendszertanilag is elválaszszam egymástól, s azt gondolom, hogy sokkal elfogadhatóbb azon nézet, hogy ezen kismérvű alakbeli különbségek a protoplasma alakváltoztatási tulajdonságából eredők ; s ezt hatalmasan támogatja egy már régebben tett megfigyelésem. Hasonló testalakbeli különbségek állnak t. i. a Carteria genus egy másik fajára, a C. multifilis-re is, melynek különböző alakjait III. Táb. 1—4. ábrája mutatja. Ezen faj vegetativ sejtjei majd gömbölydedek, majd hengeresek, majd pedig körtealakúak. Hogy azonban itt sincs szó több, állandóan egyforma alakról, annak bizonysága, hogy közvetlenül a nagyító alatt figyeltem meg az egyének hosszúra való nyúlását. S hogy mily nagy mérvben contractilis a Carteria-íélék sejtplasmája, mutatja az is, hogy nem egy ízben figyeltem meg minden látható ok nélküli kisebbfokú plasmolysist ; a sejtek falukon belül, egy vagy több helyen is, hirtelenül behorpadtak (Hl. Táb. 2. ábra) s ezen behorpadás azután néhány perez múlva kiegyenlítődött. Azért szólok minderről oly részletesen, s azért tartom szükségesnek hangsúlyozni azt, hogy a protoplasma, ez alsórendű növényeknél oly nagy 1 Az említett vízgödörben ezenkívül még a következő moszatokat és véglényeket találtam : Chlamydomonas pulvisculus, tingens, Polytoma uvella, Eugtena viridis, Amoeba Umax (1. III. Táb. 5. ábra), Anthophysa vegetans, Chilomonas paramaecium, Pleuronema chrysalis és Vorticella microstoma.