Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)

1. szám

különbözik a new-zealandi fajétól.

1 Az Ephydatia ftuviatilis (LBKN) amfidiszkuszai a gemmulán sűrűen egymás mellé helyezve állanak (14. ábra) az amfidiszkusz korong 16—20 fi átmérőjű, a tengely (12—13. ábra) szintén ily hosszú, csak ritkán éri el a 25 u nagyságot és közepén igen gyakran, mint ez semmi más fajnál nem észlelhető, befűződött (13. ábra). De nem csupán az Ephydatia fluviatilis-től különbözik a szóban forgó szivacs, de egyetlen egy ismert fajjal sem azonosítható. Az egyedül szóba jöhető Ephydatia Ramsayi (HASWELL) is, jóllehet skeléttűi LENDENFELD leírása

2 és rajzai

3 szerint egészen azonosak, amfidiszkuszainak kurtább (29 p) és vastagabb (5 p) tengelye, és ennek folytán zömökebb alakja, nemkülönben kisebb (350 fi) átmérőjű gemmulái által ettől elég határozottan eltér ; új fajnak tekintem ennélfogva és Ephydatia kakahuensis névvel jelölöm. Nem mulaszthatom el ez alkalommal köszönetemet fejezni ki CHILTON KAROLY úrnak azon szívességért, a melylyel nekem lehetővé tette ezen kérdés tisztázását. 1 Az Ephydatia fluviatilis (LBKN) jó rajzai még a következő helyeken vannak : DYBOWSKY, Studien über die Süsswasserschwämme des russischen Reiches. St.-Petersburg, 1882. Taf. I. Fig. 3 a, b, c, d. Taf. IL Fig. 9 a, b. VEJDOVSZKY, Die Süsswasserschwämme Böhmens. Prag, 1883. Taf. I. Fig. 1, 2, 7, 10, 14, 18. 19. EETZER, Die Deutschen Süsswasserschwämme. Tübingen, 1883. Taf. II. Fig. 10, 23—25. WIEKZEJSKI, Le dévelopement des gemmules des éponges d'eau douce d'Europe (Archiv. Slaves Biologie. Taf. I. 1886; Taf. Fig. 2, 7—10). POTTS, Contributions towards a Synopsis of the Américain Forms of Freshwater Sponges. Pl. IX. Fig. 5. (Proc. Acad. Nat. Sc. Philadelphia. 1887.) GIROD, Les Éponges des eaux douces d'Auvergne (Travaux Laborat. Zool. Girod. Faculté Se. de Clermont-Ferrand. T. I. 1888, Planche I. Fig. 4 a, b.) GIROD, Les spongilles, leur recherche, leur préparation, leur determination (Rev. Scient, du Bomb, et du Centre de la Fr. Tome II. 1889. Planchhe I. Fig. 10.) ZACHARIAS, Thier- und Pflanzenwelt des Süsswassers. Leipzig, 1891. I. Bd. Fig. 42—44. S. 218—19. TRAXLER, A hévizi iszap szivacsspikulái. (Földtani Közlöny. 1895. II. tábla, 1—4. ábra.) Gemmulametszetet mindezek közül csak VEJDOVSZKY és WIERZEJSKY adnak; de a nyilas szerkezete egyik szerzőnél sincs pontosan feltüntetve. 2 1. c. 3 1. c. Taf., VI., Fig. 9—10.