Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 19/1-4. (Budapest, 1896)
1. szám
•egy nagyobb s ezalatt fekvő egy kisebb tompa dudorral. A csápok alatt közvetlenül keskeny, fényes fekete ormó van, mely lefelé körülbelül az .arcz közepéig ér. Az arcz oldalán, a pofa felé menő ólomszürke folt látható, mely némely példánynál hiányzik. À csápok meglehetős hosszúak, előre állók ; az első s második íz rövid, fekete, szőrös, míg a harmadik megnyúlt, lapított, lefelé erősen tágult, mellső részén pedig keskenyedve tompa csúcsba fut ki s bárdalakú; alul barnavörös, felül fekete. A csáp második íze a csáp belső oldalán megnyúlt s a harmadik íz egy részét takarja. A csápsörte vastag, fekete, háromízű, igen finom fekete szőrrel fedett; hossza egyenlő a harmadik íz felső szélének hosszával. Az orrmány rövid, a szájnyílásból alig kiálló s valamint a tapogatók, barna. — A homlok fényes fekete, majdnem csupasz, két haránt árokkal, melyek közül az egyik mindjárt a csápok felett vonul el, keskeny, gyengén ívelt, míg a második a homlok közepe előtt fekszik, széles, mintegy ötszög alakú. A fejtetőt sárgás-fehér szőrözet fedi, míg a fej egész hátulját az arczéhoz hasonló molyhos szőrözet takarja. A tor háti oldala igen rövid, gyér, halványsárga szőrös ; a paizsocska előtt közvetlenül két, egymással összefüggő, molyhos szőrözetből álló háromszögalakú rajz látható. A tor oldalfelei s alsó része szürkésfehérek. A biliérek sárgásbarnák, míg fejük sötétbarna. A potroh a harmadik gyűrű végén legszélesebb, lapított, szőrtelen ; csakis az oldalán vannak ilyenek elhelyezve, melyek az egyes gyűrűk mellső szögletein nagyobb számban lépnek fel s mintegy fehér foltoknak látszanak. A hypopygium kicsiny, kétkarélyú. A lábak vörösesbarnák, a molyhos szőrözettől világosabbaknak tetszők. A czombokon fekete gyűrű van, mely azoknak csak két végét hagyja szabadon úgy, hogy mondhatni : a czombok feketék, tövük s csúcsuk vörösesbarna. A lábszár közepén fekete gyűrű van. A hátsó lábak metatarsusa megvastagodott, megnyúlt, külső felületén széles barna hosszsávval. A szárnyak füstösök, áttetszők, az erek feketék, a szárnyjegy szürke; a harmadik hosszanti ér egyenes lefutású. A hím nem különbözik a nősténytől. Hossza 6*5 mm. Egyszínű fekete s nem sárga foltos potroha által elüt az összes e genusba tartozó fajoktól, a Pelecocera lugubris PERRIS kivételével, melytől azonban első pillanatra megkülönböztethető az arcz s a harmadik csápíz alakja által, továbbá az által is, hogy a harmadik hosszanti ér egyenes lefutású, mely különbségek a mellékelt rajzokból tisztán kivehetők. E fajjal a MIK értelmében vett Pelecocera genus fajainak száma ötre emelkedik, melyeknek analytikus átnézete a következő :
