Mocsáry Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 18/1-4. (Budapest, 1895)

Tartalom

m éliminées, le suc que la plupart renferment (par exemple dans les lacticifères), mais comme des matériaux nécessaires à l'édification du corps et de la fructification)). Il invoque aussi, et avec raison, comme argument à l'appui de sa thèse les anastomoses fréquentes des lacticifères avec les filaments du tissu conjonctif. Il est généralement admis que les lacticifères des Bussules et des Lactaires sont destinés au transport des matières plastiques, et, plus d'une fois, on a fait un parallele entre eux et les lacticifères des phanérogames. Mais, entre les lacticifères et les autres hyphes vasculaires des champignons, il n'ya pas de différence fondamentale ; comme les recherches de DTSTVÁNFFI et OLSEN l'ont prouvé, tous ont une origine identique, tous apparaissent primitivement dans le mycélium; s'il existe, d'autre part, certaines différences au point de vue de la forme, et de la nature du contenu, on constate qu' une foule d'états intermédiaires relient toutes ces variétés entre elles.» VAN BAMBEKE vizsgálataival tehát minden részében megerősítette eredményeinket; ily módon aztán a magasabb rendű Autobasidiomyceteknél a váladéktartók morphologiája tisztázódván, hátramaradtak az alantabb fejlettségű alakok. Ennek a hiánynak a pótlásául fogtam az alább előadandó vizsgálatokba, igyekezvén a lehetőségig széles alapra fektetni a vizsgálódást. Miután az anatómiai téren való dolgozás csak az összehasonlítás révén érhet el általánosabb értékű eredményeket, igyekeztem a rendelkezésre levő anyagot ennek az elvnek megfelelőleg tanulmányozni ; de nem tartottam elegendőnek csak a honos, vagy az európai fajok megvizsgálását, hanem felvettem kutatásom körébe az exotikus fajokat is; mert az összehasonlító anatómiának nem szabad csak egy bizonyos szűkebb terület fajaira szorítkoznia, hanem ki kell terjeszkednie az összes alakokra. Pusztán csak a honos vagyis mérsékelt égövi növények vizsgálata eredményezte azt, hogy a növényi morphológia jóformán még mindig nagy részben a mérsékelt éghajlat botanikája. Az összehasonlító módszer valóban meglepő eredményeket nyújtott s egyben még a systematikai helyesebb megkülönböztetések felállítására is alkalmasnak mutatkozott. A gymnocarp Autobasidiomy cetek hátralevő családjai közül most a Hydnei, Thelephorei és Tomentelleifajait vizsgáltam. Ebből a czélból átvettem a M. N. Múzeum növénytani osztályának herbáriumában őrzött fajokat, a mennyiben azok még a mikroskopos vizsgálatra alkalmasak voltak s kiegészítettem az ezeken tett megfigyeléseket a friss anyag vizsgálataival. A herbariumi anyag azonban, sajnos, igen sok esetben teljességgel hasznavehetetlen volt, a szárítás tönkre tette a finomabb anatómiai szerkezetet, 3 így igen sok fajt kénytelen voltam mellőzni. A preparálási módszert illetőleg, régibb tapasztalásomból kiindulva, most is az osmiumsavat alkalmaztam, miután a váladéktartók nagy részo