Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 16/1-4. (Budapest, 1893)

1-2. szám

tölcsérforma bemélyedés s a test burkának folytatása, a mely aztán észrevétlenül nőtt össze a petevezetékkel. Az ivarnyilás tölcsérszerüen bemélyedt falazatába nyílnak aztán a kocsánymirigyek s ehhez tapadnak s illetőleg erről emelkednek a peték kocsányai is. (1. tábla, 2., 5., 8., 9. ábra. i.) A peték fejlődése a Rotatoriák-r\Á\ TESSIN vizsgálatai után ismeretes typicus módon történik, a mennyiben a csirafészekből kiszabadult csirahólyagok bejutnak a tápláló petefészek szemcsés állományába, itt elszóródnak és növekedésnek indulnak. A kinőtt csirahólyag maga átlátszó udvarnak látszik, míg a csirafolt sötét udvar képét ölti magára, belsejében 2—3 világos testecskével. (1. tábla, 6. ábra.) Későbben a csirahólyagok közül egyik, rendesen a tápláló szék baloldalán fekvők valamelyike lassanként mind nagyobb és nagyobb székudvart gyűjt maga köré s aztán a táplálószék többi részétől elkülönül, petévé kezd formálódni. Különben megjegyzem e helyen azt, hogy TESSIN ama állítását, miszerint a Rotatoriák táplálószékében egyidőben csupán 8 csirahólyag van (17), ez esetben nem látom beigazoltnak, miután a megvizsgált példányok majdnem valamennyiénél 8-nál sokkal többet számláltam meg. A már a petetartóban teljesen elkészült petét finom burok övedzi, ez azonban nem az egyedüli oly burok, a mely a petét takarja, mert ehhez még egy másik külső vastagabb cuticula burok is járul. A vastagabb cuticula burkot a pete azonban csak az ivarnyiláson való kijutásakor kapja meg s ez az ivarnyilás körül rendeződött 12 kis tömlős mirigy váladéka. Ugyanakkor kapja meg a külvilágba lépő pete a kocsányt is, a melynek segélyével az anyaállat épen úgy, mint számos más Rotatoria, például a Rrachionusfajok, a Saccobdella stb. mindaddig magával czipeli, míg a kis embrió teljesen ki nem fejlett, s a pete kettős burkának szétszakítása után szabaddá nem lesz. A kocsányok azonban még azután is az anyán s illetőleg az ivarnyiláson maradnak, minek következtében megszámlálásukkal azonnal megtudhatjuk, hogy az illető példány hány petét rakott le. A rendelkezésemre állott példányokon különben én 2—10 petét, s illetőleg petekocsányt számláltam meg. A peték kocsányai, mint már fentebb is röviden jeleztem, vékony cuticula állományú falazattal körülzárt csövek. Az ivarnyilás tölcsérszerü bemélyedésében gömböcskéről emelkednek, a melyről igen rövid íves hajlással indulnak ki és lefutásukban, illetőleg a pete felé folytonosan szélesedve kürthöz vagy szarvhoz lesznek hasonlókká. A kocsányok a pete külső burkával ugyan teljesen összenőttek, úgy azonban, hogy a kocsányok öszszenövéshelye a peteburkon egy korong képét adja, a melynek körvonalai a peteburok átmetszeti képén éles harántvonalaknak látszanak. (1. tábla, 10. ábra.) A kocsányok különben a petének hasoldali hátsó végével függenek össze, mintegy annak tanúságául, hogy a petének az ivarnyiláson való kilépése s a külső cuticula burok megjelenése után fejlődtek.