Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 13/1-4. (Budapest, 1890)
1. szám
DYBowsKi-nak csakugyan igaza volt, megerősítik PACKARD-nak és VERRILLnek idevonatkozó vizsgálatai, de megerősítik a rendelkezésemre állott példányokon ez irányban tett tanulmányaim is. À hím ölelőit valamennyi előbb említett búvár egyformán írja le s csak a részletekben mutatkozik némi eltérés. Az Ölelők alapizének fogszerű kiemelkedései felől ugyanis FISCHER így nyilatkozik : «Was vorzüglich diese Art auszeichnet, ist, dass gegen den inneren Eand des Basaltheiles zu, und zwar an den zwei letzten Dritteln desselben, viele (10—18) spitze oder auch doppelt gezähnelte Dornen bemerklieh sind, obwohl sie auch häufig durch eine vorspringende Leiste oder Wulst verdeckt werden, und deshalb zu ihrer Entdeckung einige Aufmerksamkeit erfordern.»* DYBOWSKI ugyan megerősíti a FISCHER észleleteit, de a fogszerű kiemelkedések elhelyezésére és számára vonatkozólag a következőt jegyzi meg : «auf der unteren Fläche gegen den inneren Band findet sich eine Beihe von dornartigen Spitzen, welche schon in dem ersten Viertel des Basaltheiles anfangen und allmählich grösser werdend sich bis zum Zangengliecle fortsetzen. Ihre Zahl beträgt 21 ; die ersten 17 stehen in eine Beihe geordnet, t die 4 letzten, welche die längsten sind, stehen in zwei Beiben neben einander.»** A mennyire a rendelkezésemre állott példányok vizsgálatának eredménye után következtetnem lehet, a két búvár közül DYBowsKi-nak van igaza. Az én hímpéldányaimnál ugyanis a fogszerű kiemelkedések száma 21 és nem az alapiz második harmadában kezdődő egy, hanem első harmadában egy, második harmadában pedig két sorban vannak elhelyezve. A tátrai példányok tehát e tekintetben eltérnek a DYBOWSKI grönlandi példányaitól, mert mint fentebb láttuk, a grönlandi példányoknál a 17 első fogszerű nyúlvány egy sorban, a 4 utolsó pedig két sorban áll, a tátrai példányoknál ellenben csupán a 7 első áll egy sorban míg a többi 14 két sorban emelkedik. FISCHER és DYBOWSKI továbbá a fogszerű kiemelkedéseket egyszerűeknek vagy legfentebb fogazottaknak mondják, míg a tátrai példányokénak csúcsán egy-egy sörte emelkedik. A nőstény ölelőinek leírásában a búvárok egyértelműieg jártak cl. FISCHER azonban ezeknek belső szegélyét fogazottaknak rajzolja (L. c. Tab. VII. Fig. 18), míg DYBOWSKI hátsó végükön csupán sörtézetteknek mondja. Ugyanily viszonyokat tüntet fel némileg a PACKARD rajza is (Loc. cit. Tab. IV. Fig. 2). A tátrai példányok a két extrémnek átmenetei, a mennyiben ? * Middendorfs Reise etc. p. 151. * :|î Beitrag zur Phyllopoden-Fauna der Urngegend Berlins. L. c. p. 202—203.
