Schmidt Sándor szerk.: Természetrajzi Füzetek 13/1-4. (Budapest, 1890)

Tartalom

a Balaton tó ; a tatai tó Komárom megyében ; a velenczei tó Fehér megyében és a palicsi tó Bács-Bodrog megyében, Nagyvárad Bihar megyében. Igen nagy földrajzi elterjedéssel bir. Hazánkon kívül megtalálták eddig Norvégiában, Svéd-, Finn-, Németországban, Svájczban, Olasz- és Lengyelországban. A Diaptomus-í&iók között ez az egyetlen, a mely majdnem kizárólag csupán nagy tavakban él és ezeknek faunájában az úgynevezett pelagikus — vagy nyilttükri állatfajok közé tartozik. Ez egyik természetes oka annak is, hogy testének szine majdnem kizárólag fehéres s csak igen ritkán ölt valami más, de mindig igen halvány szint. 10. Diaptomus Wierzejski Richard. V. Tábla, 17—20. ábra. Diaptomus Wierzejskii RICHABD J. (1), p. 4-5; de GUERNE et RICHARD (2) p. 35, (87) Tab. % Fig. 10, 22, Tab. 3, Fig. 5. Longit. ? 2-2—2*4 mm. ; d" L8—!mm. Habitat : Kecskemét in Comitatu Pest-Pilis-Solt-Kiskún ; Nagyvárad in Comitatu Bihar. Verisimilitcr in lacubus stagnisque planitiei apud nos haud infrequens. Species ex Hispánia Saxoniaque hucusque cognita. Teste meglehetős termetes, hátrafelé csak igen kevéssé keskenyedik, legszélesebb fejtorának első részében. Utolsó torszelvénye kissé oldalra kiálló, hátulsó szegélyén a csúcson kerekített és mindkét felől két rövid tüskével fegyverzett. Az első potrohszelvény a többinél sokkal hosszabb, mindkét oldalán egy-egy rövid tüskével. A villafüggelékek valamivel hosszabbak a megelőző potrohszelvénynél, oldalaikon szőrösek. A nőstény ostorcsápjai hátrafelé hajlítva a második potrohszelvény csúcsán túl nem érnek, 25-ízűek. A hím ölelőjének utolsóelőtti második ízén a külső csúcsról egy fürészfogazott, átlátszó, lapított nyujtvány ered, a mely nem éri el az utolsó előtti íz csúcsát (V. Tábla, 17. ábra). A nőstény ötödik lábpárjának belső ága egyízű, vagy elmosódottan kétízű, hengeres, a külső ág első ízének fél hoszszáig ér fel, belül csúcsa közelében kissé vájt és csúcsán szőrös, továbbá egy picziny tüskével fegyverzett ; a külső ág utolsó íze kéttüskés, jól fejlett, belső tüskéje kétszer hosszabb a külsőnél (V. Tábla, 19. ábra). A hím ötödik lábpárján a jobb láb második alapízének belső oldalán átlátszó tarajka vonul végig ; a belső ág egyízű, a külső ág utolsó ízének félhosszánál magasabbra emelkedik, kívül alapja közelében csúcsos, csúcsán kihegyezett és szőrös ; a külső ág első ízének külső csúcsa hosszú, hegyes nyujtványba megy ki. A balláb második alapízének belső oldalán egy ujjforma, hosszú, átlátszó nyujtvány ered, mely felfelé tekint ; a belső ág egyízű, a külső ág első ízénél hosszabb, hengeres, csúcsán egy tüskével és szőrökkel fedett; a külső ág 9*