Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)
Tartalom
12mintegy 9—11 tompa fogacskával, rágásra szolgáló belfelületén. Izomnyulványa hosszú kúpdad, oldali ízvápával a faldosó számára. A második íz (faldosó) igen széles s külső oldalán egy kopoltyú függelékkel bír. Ez utóbbi végszegelyén öt, alapján pedig egy csillás kopoltyú fonállal bír, melyek az alapi lemezből ujjalakulag erednek. A többi ízek sörtékkel, karmokkal és csillás szőrökkel ellátott hengereled darabok. A harmadik íz belső szegélye két pillás és hat csupasz szőrrel, külső szegélye pedig három apró szőrösével ellátott. A negyedili íz egy pillás karommal és négy csupasz szőrrel bír, a végső ízen pedig hat gyenge karom van. Az első alsó állkapocspár (II. Tábla, G. ábra) hat tagú, igen széles kopoltyú függeléke által szembetűnő. Ennek alapirésze négyszer oly nagy, mint a következő íz, mely három liatsörtéjű parapodiumszerü kiugrással és nyolez szőrcsével van ellátva. A végső íz hat kurta szőrrel szegélyezett. A nagy kopoltyú lemez 24 parapodiumszerü csillás kopoltyú nyulványnyal bír. A második alsó állkapocspáron (I. Tábla, 7., 8. ábra és II. Tábla, 9. ábra) kopoltyú függelék nincs és két különvált részből áll. Az előrész három tagú; alapi része hosszura kinyúlt három élű; csonkított végrésze 16, majd pillázott majd csupasz szőrrel és egy visszahajlott kampós képlettel ellátott. A hátsó rész két ízű; végrésze a hímnél kampószerüleg görbített, a nősténynél három nyulványnyal ellátott. Az első lábpár (II. Tábla, i 0. ábra) öttagú, erősen szőrözött végkarommal. Az első és második tag 1 — 1, a harmadik és negyedik tag 2—2 sertével bír ízvápájuk közelében. A második lábpár 5 ízű, (II. Tábla, 11., 12. és 13. ábra) a mellsőktől jóval eltávolodik; az ízek a vég felé feltűnően rövidülnek; a végsőíz a test tisztántartására alkalmas kefeszerű készülékké módosult. A három első íz 1 —2 finom szőrrel, a negyedik tompán lekerekített, sűrűen szőrözött végkoronggal, az ötödik pedig 2 rövidebb és 2 hosszabb karommal van ellátva, melynek egyike a hímnél sarlószerűen meghajtott. A potrohágak (II. Tábla, 14. ábra) kesken} 7 hosszú léczszerti képletek, melyek végükön 5 nagy sörtét viselnek; közülök a két középső a leghosszabb. A két egyszerű szem egymáshoz igen közel van annyira, hogy könnyen egyesnek látszik. Az ivarszerveknek pontos leírása már élő alakoknál is sok nehézséggel jár, még inkább készítményeknél, melyeknél csak a chitinváz maradt fönn. Ez után ítélve, a hímvessző (II. Tábla, 15. ábra) a test hosszának majdnem felével fölér. Az izülékeny párzási csatornáknak tekervényei s a kalapács alakú segédlemezek nagysága e faj hímivarszervét eléggé jellemzi.
