Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 10/1-4. (Budapest, 1886)

2-3. szám

A női ivarszerveket két hosszú, tömlő-alakú ovarium alkotja, melyek a hibásan májnak nevezett és a potroh nagy részét kitöltő szervben beágyazvák a bélcsatorna két oldalán és alatta; a peték fejlődésével és növekedésével az ovariumok igen nagy terjedelműek lesznek és felpuffasztják a potrohot. Alul közös petevezetővel (oviductus, VII. tábla, 2. ábra, od.) bírnak, mely rövid és aránylag bő, nyílik a potroh hasi oldalán a két légrés között az ivar résben. A nőstény potroha hasi oldalán találunk ugyanis egy harántfekvő rést, vagy inkább árkot (rima transversalis VII. tábla 1 r és 3 a), melynek két végső harmada mélyebb és a légzőszervek zacskóiba vezet, míg a közép harmadrésze (rima transversalis vaginalis) sekélyebb és ebben fekszik a nagy és egyenlőoldalú háromszög alakjával biró ivarnyilás (VII. tábla 3 b) ; ép oly alakú és a felbőr kitüremlóse által képezett fedő takarja, minek következtében sokszor nem látták a nyilast és másutt vélték azt feltalálhatni. Közvetlen az ivarrés előtt illetőleg alatt vannak a női párzási szervek, melyeket összeségükben MENGE Sarum, KOCH Epigyne névvel jelölt ; HERMAN zár-nak nevezte (VII. tábla 1 z, 3). Az Epeira diademata nőstényénél a zár néha 0.5 mm-nél magasabb kiemelkedés, melynek két oldala erős, sötétbarna, hátul egymásfelé hajló chitinlemezke által képeztetik (VII. tábla, 3. c, e) tetejét pedig lehajlított, szintén erős chitinlemez (VII. tábla 3. d) alkotja. Ez utóbbi mellső széléről indul egy néha 1 mm-nél hosszaim újjalakú, harántránczolt, fel és lehajlítható nyúlvány, a clavus (VIT. 1. cl. és 3 c), mely S alakuan görbült és a fonók felé irányul. Ott, hol az előbb említett két oldali chitinlemez a tetőt alkotó lemezzel összeér, egy-egy apró kis lik marad (3/./. és 4/.), melyek nyilasai az ondótartókba (receptacula seminis 3 g, 4 és 5 g) vezető csöveknek. Az ondótartók a zár belsejében fekszenek, vese alaknak és igen vastag sötétbarna chitinfallal birnak. Közvetlen a bevezető cső (4 h) nyílása mellett indul belőlük egy másik szintén igen erős falú cső (4 i), de ez nem az oviductusba visz, mint azt remélni lehetne, hanem a zár két oldali lemeze alatt kikanyarodva az ivarnyilás két oldalán fodros és lassanként elsimuló ránczban végződik a potroh hasi felületén (3 k és i-k). Hogy csakugyan ondótartók ezen vesealakú reservoirok,aztmárv. SIEBOLD állította, ki közvetlen párzás után levő nőstényt vizsgálva, bennök ondót talált s utána még többen. En is találtam ondót ezen szervekben eleinte alig, később élénken mozgó spermatozoidokkal, de miután vízzel nagyon felhígult az ondó, a spermatozoidok mozgása csakhamar megszűnt. Ismeretes tény az, hogy a nőstény petéit nem mindig egyszerre rakja, hanem néha két-három, sőt négy heti időközökben is, miért valószínű, hogy a réservait ondó a későbbi peterakásnál használtatik fel. Magába az ondó tartóba könnyen juthat az ondó a bevezető csövön át és így csak az szükséges, hogy a hím ondóját a cső apró nyílásába, a zár lemezei közt levő apró likba hozza. Némelyek nézete szerint az ondó a tartóból a peterakásnál reá