Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 9/1-4. (Budapest, 1885)

1. szám

Arad város és megyéje flórájáról felvilágosít. Ösmereteink tehát e flóráról ekkorig nagyon szűkre szabvák, igen hézagosak s a megyének főkép éjszakkeletisarkára vonatkozók. Magam Arad megyébe már 1871-ben ós 1872-ben rándultam ki néhányszor ; az utolsó négy év alatt pedig különösen tanulmányozhattam Arad város környékének s az egész megyének flóráját. •— Kisebb s nagyobb kirándulásaim egy részén 1884-ben s 1883-ban PETROGALI ARTHUR és JABLONSZKY Floris collegáim is részt vettek és buzgón gyűjtöttek. Kezdetben és később is többször Arad város erdejébe, az úgynevezett «Gsula» erdőbe mentem ki, mely erdő Aradtól nyugotnak a Maros jobb partján terjed el s Aradtól a Maros mentet követve majdnem szakadatlanul Pécskáig tart. — Sík erdő ez s jobbadán tiszta tölgyes. Terebélyes hatalmas szálfái a t'szta állományokban : Quercus líobur L. (Qu. pedunculata Ehrh.) és Querem Austriaca Willd ; ott, hol e tölgyes pusztulásnak indul Szilfa}; (Ulmus) és Kőrisfák (Fraxinus excelsior) magzanak fel a legserényebben. A Szilfák fajai: az Ulmus campestris L. ; Ulmus glabra Mill, és Ulmus pedunculata h\mger ; leggyakoribb a Kocsános-Szilfa (U. pedunculata). Itt-ott egy Körtefa (Pinta communis L.) vagy egy Almafa (Pirus Malus L.) vegyül a szálas erdőbe : helyenként pedig, így pl. az O-Törökvár környékén hatalmas lián, a I ad-Szőlő (Vitis vinifera L.) fonja körül a Szilfák sudarát. Egész liánerdőt találunk a Sulyomér egyik partja mentén, hol a Vad-Szőlő valamennyi fára és cserjére fölkapaszkodik, úgy hogy e helyen egy óriási természetes szőlőlugos az egész partmellék, mely évenként temérdek apró billenggel van megrakva és ehető, de igen apró s fekete bogyókat érlel. Az egész erdő alját gazdag cserjézet borítja. E ciherben vannak főkép : a Galagonya (Crataegus monogyna Jacq.), a VeresgyiMí (Cornus sanguinea L.), a Varjutövisk (Khamnus cathartica L.), Vagyai (Ligustrum vulgare L.), Kökény (Prunus spinosa var.; dasyphylla Schur), a Jávorfa és Feketegyiirű (Acer campestre L. ; Acer tataricum L.) ; helyenként a GsipkeRózsa (Kosa dumalis Bechst. és Rosa uncinella Bess.), a Kecskerágó (Evonymus europaeus L.), Kánya/a (Viburnum Opulus L.) és a Bodzafa (Sambucus nigra L.). Nagyon ritkán találjuk a Mogyorófát (Corylus Avellana L.) és a Somfát (Cornus mas L.); teljesen hiányzik itt sőt az egész Drócsa-Hegyes és Moma-Kodru hegység erdeiben is az Ukörke (Lonicera Xylosteum L.) E cserjéken kívül az erdő legnagyobb része növénytelen ; legfeljebb a Festuca gigantea 1/7/., és Gircaea lutetiana L. népesíti be az árnyas talajt. Páfrányokra (Filices) egyátalában nem akadni, sőt • még mohot is csak elvétve találunk. A Csálába a Marosnak több elhalt ere is belenyúlik, mint megannyi morotva. E morotvák legnagyobbja a Súlyom-ér, melynek nyiltabb s széles részeiben az úgynevezett Tó-bán a Súlyom (Trapa natans L.) díszbk s úszó 1*