Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 8/1-4. (Budapest, 1884)

1. szám

mája megfelel a Meneghinit t lapjának, valamint a Jordaniton a l

í%f alak a Meneghinit m oszlopának. Az ide vonatkozó szögértékek : Meneghinit : Jordanit : d b:t ==010:034 ==62° 47' — "b':m = 010 :110 = 61°44' 30" 1° 2'30" b: m = 010: 110 = 46 29 — h : Va/'= 010: 012= 44 34 — I 55 — . Az első vonatkozásra nézve megjegyzi, hogy az a t alak mutatói (034) folytán kissé komplikált, de utal arra, hogy nem sokkal egyszerűbb viszony van az Auripigment és Antimonit prizmaöve között sem, pedig ezen ásványok isomorfiája alig szenvedhet kétséget. A kérdés ezen taglalásán kívül dr. KRENNER a további részletekbe nem bocsátkozik. Tekintve az elméleti fontosságot azonban, mely ezen kérdésnél fölmerül, tanulmány tárgyává tettem az ide vonatkozó dolgozatokat és az eredmény a következő. A Jordanit. A Binnenvölgy fehér Dolomitjának ezen ritka sulfo-sóját G. vom RATH ismertette meg legelőször 1864-ben. * Hatszögletű, többékevésbbé vastag, táblás kristályai vannak, egyes övekben egész lapsorozatokkal, kitűnően tükröző felülettel. Az észlelt alakok tengelymetszései a legegyszerűbbek akkor lesznek, ha a jellemző piramisokat a fősorba tartozóknak veszszük és ezen felfogás kapcsában G. vom RATH az első dolgozatában 20 alakot ismertetett meg, a melyek túlnyomóan piramisok a fősorban és brachydómák. Ez utóbbiak valamennyien az egyes piramisok kétszeres tengelymetszésével bírnak a vertikális tengelyen, a mely sajátság főleg azon rhombos kristályoknál gyakori, melyeknél a pizma élszöge közel áll a 60°-hoz (a Jordanitnál ez 56°31'). Ekkor ugyanis a piramisok (mP) a megfelelő dómákkal fömPöö) együtt az ú. nevezett hatszöges pseudoszimmetriás kristályokká lesznek. A Jordanitnak vannak az első prizma szerint szimmetriás ikerkristályai is, és az ikerlemezek gyakran többszörösen ismétlődnek, de másrészt vannak olyan kristályok, hogy ikervoltuk daczára egyszerű kristályoknak látszanak. Eszlelhető hasadást a b (010) ooPoc lap szerint említ G. vom RATH. A binnenvölgyi Jordanitot SIPŐCZ LAJOS úr 1873-ban elemezte ** és az arzén mellett már kimutatható antimont is talált (0.11%). Megismerték ez évben a Jordanitot, Nagyágról is és ezen kristályokat G. TSCHERMAK*** írta le. A nagyági kristályok kicsinyek, lapjaik igen rostosak, de különben tökéletesen megegyeznek a binnenvölgyiekkel, legjobban az ikerképződésben. TSCHERMAK a Jordanit kristályalakj ainak számát két piramissal növelte és a * Pogg. Ann. 122. p. 387. ** Min. Mitth. von G. TSCHERMAK, 1S73, p. 29. *** Min. Mitth. vom G. TSCHERMAK, 1873, p. 215.