Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

nak, e madár sehol sem hiányzik; ott a magasban kering s legnagyobb gyorsasággal és bátorsággal kapja el kiszemelt prédáját. Ez igy megy reggeltől késő estig. Ha eső esik, a legközelebbi magas és legsűrűbb fa lombjai közé húzódik, s a mint az eső ismét megszűnt, azonnal rendes helyén kering. Az élősködő Kánya földrajzi körét az Atlasztartományok kivételével, egész Afrika Madagaskar, Kis-Azsia, Szyria és Palesztina teszi, de ezeken kívül még Görögországban is előfordul. Magassági elterjedése,. HEUGLIN számítása szerint, a tenger színétől 13,000 láb. Fészkét a városokban mecsetek tornyaira, vagy a városok s falvak mellett magas datolyafák csúcsaira rakja, s azt finom pálmarostokkal béleli ki, melybe rendesen 3—5 tojást rak. A tojásnak héja homályos, alapszíne mészfehér, világos és sötét barna foltokkal, mely foltok a tojás tompa felén sűrűn, néha gyűrű alakban vannak elhelyezve. A héj belül világos zöld. — A költés ideje február, márczius és április hónapokra esik. A kifejlett öreg példány az első pillanatra, némi hasonlatosságot mutat a Milvus ater-iel ; de a pontosabb megfigyelés minden kisebb részletében lényeges eltérést mutat. A csőr színe, mely a M. ater-nél mindig sötét szaruszínű, e fajnál sárga ; a fiataloknál fekete, csak a második évben lesz sárga. A fiatal tollazata is lényeges eltérést mutat. A kifejlett öreg diagnosisa : Rufo-brunneus ; eapitc, collo et corpore subtus, striis scapidibus longis angustis nigris notatis ; dor so et alis obscure insris ; remigis nigris; caiida nigro-fusca, indistincte fasciata; rostro flavo. Az 1882. év augusztus hó 10-én a budai hegységben elejtett példány fiatal tollazatban van, leírása a következő. A csőr felső kávája és az alsó fele fekete, a viaszhártya és az alsó áll fele sárga, A fej, nyakszirt és nyak fakószínü, gesztenyebarna hosz-sávokkal, a tollak nyele fekete, szélök pedig gesztenyebarna. A fültáj s a szemen átvonuló rész sötéten elmosódott ; a torok fehér, az egyes tollak széles fekete nyelüek. Fölül sötét barna, az egyes tollak végei vörhenyes barnák és a legvégükön világos fakószínbe mennek át, hasonló van a földszínű barna felső szárnytakaró tollaknál. Az evezőtollak feketék, csúcsok fakó folttal jelölt. A begy, mell és has színe kissé sötétebb mint a fejé, az egyes tollak fekete nyéllel s földbarna színnel szélesen szegélyzettek. A fark alsótakarói vörhenyesbarnák. A fark felül barna, vörhenyes árnyalattal, és sötétbarna külső szegélylyel, azonfelül 8— 10 körülbelül 2 ^-nyi keresztsávval ; alul hamvas szürke, barnás külső szegélylyel s elmosódott keresztsávokkal. A farktollak csúcsaiéiul szélesen, alul keskenyen fakószínben végződik, a nyél felül feketés, alul hamvasszürke. A csüd és ujjak sárgák. Végre méreteit összehasonlítva adom egy múzeumi öreg & példánynyal, mely Egyiptomból való ; azonfelül Brehm és Hartmann méréseit is