Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 7. (Budapest, 1883)

Utópotrohja rövid, széles és szabad vége felé szélesedik. Végső csúcsán egyenesen elmetszett és nem kerekített; külső szegélyén hat-hét, egyenlő nagy fogacska emelkedik. A végső karmok simák alapjukon egyegy kis tüskével. Hossza: 035—0*39 Magassága : 0*23—0-26 Fejmagassága: 0-08—0-09 %. A hím orrmánya igen rövid, annyira, hogy a. tapogatók nálánál jóval hosszabbak. Az első lábpár karmai kicsinyek, erősen mellfelé hajlottak. Az utópotroh hátsó szegélye sima s az ondóvezetékek a végső karmok előtt nyílnak. Úgy látszik, hogy a ritkább fajok közé tartozik, mert még eddig csak igen kevés helyen észlelték. A lietyezát tavai közül csak a Zenoga-tóból gyűjtöttem, de az anyagban csupán két példányt láttam, melyek egészen ivarérettek voltak, sőt egyikben már kis embrió is voltjelen. E két példány különben azon varietashoz tartozik, melyet KURZ W., Alona par inda faj ne v alatt írt le, azaz pánczélja egészen sima. Nem. Camptocercus, BAIRD. Camptocercus Lilljeborgii, SCHÖDLER. Lynceus macrourus LILLJEBORU : De Crustaceis etc. pag. 90. Taf. VIL Fig. 4. Camptocercus Lilljeborgii SCHÖDLER : Neue Beitr. pag. 36. Tab. III. Fig. 46—48. Lynceus macrourus __. ... NORMAN AND BRADY: Brit. Entomostr. pag. 22. Taf. XX. Fig. 6. Taf. XXI. Fig. 2. Camptocercus Lilljeborgii MÜLLER P. E. : Danmarks Cladoc. pag. 166. Tab. III. Fig. 14. « latirostris _.. KURZ W. : Dodekas neuer Cladoc. pag. 35. Tab. II. Fig. !)—-10. « Lilljeborgii MELLICH : Cladoceren Böhmens, pag. 77. Fig. 35. 36. Hosszukás-tojásdad teste hátul csaknem egyenesen metszett, világos szarusárga színű. A fej és tor érintkezési irányában a hátszegély kissé bemélyedt. Feje aláfelé hajlott hasonló irányú orrmánynyal. Fekete festenyfoltja szembetűnően kisebb a szemnél és hozzá közelebb fekszik, mint az ormány csúcsához. A tapogatók hengeresek, alapjukon íveltek; oldalsörtéjük szabad csúcsukhoz nagyon közel fekszik s oly hosszúra nyúlik, mint az idegpálczikák. A pánczél megnyúlt-négyszögű, hátul elkeskenyedő ; közepén legmagasabb. Felső szegélye erősen ívelt; hátsó szegélye egyenes, s azon szög, melylyel az alsó szegélybe megy át, három-négy kiszökellő kis fogacskával díszített ; alsó szegélye egyenes, hátrafelé kissé fölfelé emelkedő, mellső felében hosszú, finom sörtékkel borított, melyek hátrafelé mindinkább rövidülnek. A fogacskák fölött még egy sor finom sörte is látható. A pánczél felülete sávolvozott.